A történelem nullára kerekíti a hullákat. Ezeregy az továbbra is ezer. Az az egy, az mintha egyáltalán nem is létezett volna: kitalált magzat, üres bölcső, senkinek fel nem nyitott ábécéskönyv, levegő, mely nevet, kiabál és nő, lépcső a kertbe menekülő pusztaságnak, senki helye a sorban.

Kapcsolódó idézetek

1. A történelem, pontosabban az általunk kikevert történelem egy eldugult klozet. Folyton lehúzzuk, mégis visszajön a szar. Günter Grass
2. Az életek amúgy lényegtelenségekből állnak; olyanok, akár a halászhálók. Ami ma itt van, az csupa káprázat, üres négyzetek, amelyek kockának tûnnek, márpedig nem azok, hiszen levegőből állnak. Dasa Drndic
3. A múltat nem lehet megismerni. A történelem szakaszonként dől a sírba, azzal a kihaló nemzedékkel, amelyik létrehozta. Csak mese marad utánuk. Hazug mese! Fehér Béla
4. Ez a baj a történelemmel (...). Ürügyként használják fel mindenhez, pedig a történelem semmihez sem adhat felmentést. Semmit sem magyaráz meg. Ami van, az van, és amit az ember tesz, azért ő maga a felelős. Janne Teller
5. Kérdések válaszok nélkül sorban hullnak el, Az unott csend fojtogat, és senki nem felel.
6. A gondolatok cikáznak, egyik húzza a másikat, és azok, amelyek nem hagynak maguk után szónyomot, örökre lehullanak. Belezuhannak a semmibe. Nem halljuk többé őket, nem látjuk többé őket. Éric Vuillard
7. Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki. Marguerite Duras
8. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
9. A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerû. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi. Alan Moore
10. Bárhova fordulok, ég és föld üres: ők nincsenek ott, s ezt meg kell szokni. Lelkek, szellemek? Apály sodorja őket. Nincsenek. Szabó Lőrinc