Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A transzcendenciát keressük, de azt nem lehet horizontálisan, csak a napi rutinunk megváltoztatásával elérni, ahogy az egyik hullám váltja a másikat az óceán felszínén. A valódi transzcendens állapot ennél sokkal mélyebb. Elérése függőleges irányban lehetséges. Azt jelenti, hogy a hullámokon túlra megyünk, és megtaláljuk azt a határtalan nyugalmat, amely mélyen a bensőnkben lakozik. Amikor pedig a gondolatok forrásánál megtapasztaljuk magunkban ezt a valódi nyugalmat, még ha csak egy pillanatra is, akkor egész életünkben emlékezni fogunk rá.

Bob Roth
🎖️ Katonatiszt 💍 Feleség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Néha a meditálás élménye mély, de az is előfordul, hogy teljesen hétköznapinak tûnik. Minden egyes meditálás alkalmával azonban, még akkor is, ha elménkben millió gondolat zakatol, a tudat olyan szintjeire jutunk el, amelyek mélyebbek, csendesebbek. És amikor ez megtörténik, a meditálás során tapasztalt belső nyugalmat természetes módon egyre inkább megéljük életünk más pillanataiban is. Bob Roth
  2. Szakadatlanul keressük a megelégedettséget vagy a boldogságot, és közben elménk érzékszerveinken keresztül a környezetünk felé figyel. Elmegyünk egy új moziba, étterembe vagy nyaralóhelyre. Új ruhákat vásárolunk, vagy új baráttal találkozunk. Ezekben az esetekben a boldogság érzése valamilyen külső tapasztalatból ered. Kellemes, élvezetes - addig, amíg tart. De az érzés csak átmeneti, hamar elillan. A nyaralás befejeződik, a film véget ér, és a barát is hazamegy. Mi pedig ezt követően feltartóztathatatlanul kifelé irányítjuk a figyelmünket, hogy megtaláljuk a következő "boldogságadagunkat". Létezik azonban az elégedettségnek és a boldogságnak olyan területe, amelyik nincs állandó változásban, nem átmeneti és felülmúl mindent, ami "kívülről jön". Erre a területre a gondolkodó elme legcsendesebb, legmélyebb szintjein találhatunk rá. Bob Roth
  3. Ha az ember szívét összehasonlítod a tengerrel, akkor a víz lenne a mozdulatlan. Ha jellemezném a hullámokat, amelyek a felszínt verdesik, azok képviselnék az élvezetet, vagy még inkább a haragot. Nem. Ezek a szavak túl sekélyesek a tengernek. Ha tudni szeretnéd, mi van a tenger mélyén, nyisd ki a szemed a mozdulatlanság belsejében, és haladj folyamatos rúgásokkal a tengerfenék felé. Amit tudni akarsz, hogy milyen személy is vagy valójában, még ha a mélység végeláthatatlan is...
  4. Noha azon nem tudunk változtatni, mit veszünk észre, a figyelmünkön igenis tudunk. A tudatosságunkat tudjuk tágítani vagy szûkíteni, nyitott vagy lehunyt szemmel megtapasztalni. Le tudjuk csendesíteni a bensőnket, hogy többet érzékeljünk kívülről, vagy lecsendesítjük a kinti világot, hogy többet figyelhessünk meg abból, ami belül történik. Rick Rubin
  5. A célt nem megtalálni lehet, hanem meghatározni. Nem valószínû, hogy egy hirtelen fellángoló áhítatos pillanatban rád talál. Ehelyett az apró pillanatok, az öröm villanásai, a csodálat megélése, a bizonyos emberekkel, állatokkal vagy a természettel való kapcsolat melegsége adhat rálátást arra, hogy mi lehet az életértelmed. Ez az értelem más, mint egy cél; nem lehet kipipálni egy listáról. Ehelyett az értelem termékeny talajként mûködik, amelyből a céljaid kinőhetnek. Ha van egy átfogó küldetésed, és olyan célokat választasz, amelyek eredményei kiegészítik e végső értelmet, az hatalmas erőt ad ahhoz, hogy továbblépj, és valódi változást érj el. Julia Ravey
  6. Én azt hiszem, a halhatatlanságot nem a halál órájában, hanem az élet folyamatában kell keresni. A halálunk utáni jövő vajmi keveset jelentene nekünk, ha nem élnénk meg a jelenben, ahogy félig-meddig öntudatlanul megéljük azt a kort is, mikor még nem léteztünk. Életünk egyetlen pillanata sem mozdulatlanná dermedt jelen, hanem jövő, jelen és múlt egymásba fonódó szövedéke. A múltról látszólag keveset tudunk, a jövőről még kevesebbet, s mégis hatnak az életünkre: így éljük meg minden pillanatban a halhatatlanságot. Gyurkó László
  7. Sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandónak tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet, folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.
  8. Transzcendens nézőpontból szemlélve minden és mindenki feltétel nélkül tökéletes; hagyományos nézőpontunkból nézve nem létezik tökéletesség - legfeljebb a kiválóság szintjére juthatunk el, és az is rengeteg időt és energiát igényel. Dan Millman
  9. Ha konokul próbálkozunk, hogy végre elérjük a belső béke és a szentség érzésének állapotát, hát, nem fog összejönni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a figyelmünket valami külső dologra kell összepontosítanunk. Az állapot, amire vágyunk, csupán egyfajta melléktermékeként jöhet létre egy olyan állapotnak, amikor teljes egészében elfeledkeztünk önmagunkról, és az energiáinkat valami magasabb rendûre összpontosítjuk. David Brooks
  10. A béke nem állandó állapot. Csak pillanatokig éljük át. Elszáll. Elillan, mielőtt észrevennénk, hogy ott van. De bármikor megtapasztalhatjuk, egy idegen kedves gesztusában, egy koncentrálást igénylő feladatnál vagy egy bevált módszer gyakorlásánál. Minden nap átéljük a béke pillanatait, csak tudni kell, hogyan vegyük észre őket. Hogy megélhessük, kiélvezzük. És hogy végül elengedjük őket.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat