A várva várt nagy csodák, többnyire - mire beteljesednek - elvesztik gyöngéd hamvasságukat; fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik, akár a kígyóbőrt, és nem marad más, csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, - aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak - közönyös füst - virágok - és az "ennyi csupán az egész" görcsös kérdőjele ? kunkorodik fel egy keserves ásításban.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt gondoltam, ha felnövök majd, még több dolgot elérhetek. A legmagasabb ágon integető, finomnak tûnő gyümölcsöt. A gyönyörû kagylót, mely a homokban rejtőzik. Ha csak egy kicsit jobban kinyújtanám a kezem... azonban... ahogy az emberek elkezdik élni az életüket, nem nyújtják kezüket többet az ég felé, nem tárják ki az értékes szívüket, zavartan figyelmen kívül hagyják a legmélyebb vágyaikat.
2. Az élet elszáll, eltûnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem mûködik rendesen. Hazai Attila
3. Midőn a hervadás és rohadás folytán a gyöngéd virágot néhány porszemmé, az emberi és állati testet maroknyi földdé látjuk leolvadni, ne gondoljuk, hogy az azokat egybetevő anyagrészecskék elenyésztek, megsemmisültek; csak kiléptek a régi összeköttetésből, hogy egy ujba menjenek át; szárnyakra kelve szétoszoltak a levegőben, hogy uj életnek adjanak eredetet. Mentovich Ferenc
4. Lassanként minden elmúlik: az akarat, a vágyak, az emlékek, a testi gerjedelem, a kíváncsiság, az öröm, a nagylelkûség. Amint a szél elcsitul a dombok között, úgy csillapodik le a lélek is. Az évek múlásával még a fájdalom is alábbhagy egy kissé, de a fájdalommal együtt a többi életjel is elkopik. Ámosz Oz
5. Azt hittem, immár tudom, mi a szerelem, bölcsnek véltem magam, megvigasztalódva, új szemmel néztem a világot, úgy éreztem, közelebb kerültem az élethez, és mélyebben részesülök benne. Most azonban ennek is vége lett, eltûnt a tisztaság, a vigasz, a derû, csak a vihart és a lángolást éreztem, a szívem ujjongó remegéssel megadta magát, nem érdekelte már az élet, csak arra vágyott, hogy saját tüzében hamvadjon el. Hermann Hesse
6. Kívánalom? Csodálat? (...) Ez mind mulandó, romlandó maszlag. Ráadásul mind csak a hiánnyal, a veszteséggel teljesedhetnek ki igazán, mert vannak dolgok ebben a világban, amelyek annál szebbek, minél fájdalmasabbak.
7. A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége. Dean Ray Koontz
8. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
9. Minden ami szép és becses, oly hamar szertefoszlik... és elvész örökre.
10. Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert hajítjuk el megszerzett javainkat. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann