Ugrás a tartalomra
A véletlen már csak ilyen: bizonyos szempontból egyre nagyobb hullámokat vet (...), miközben más szempontból a véletlen hullámai egyre inkább elcsitulnak.
Kapcsolódó idézetek
-
A balszerencse eléggé önkényes (...). Egyesek látszólag csak úgy siklanak, míg mások vonzzák a katasztrófákat.
-
Mindennek, ami jött, egyszer el is kell múlnia. Mindennek, ami felemelkedik, egyszer le is kell zuhannia. Minden hullámnak, akármilyen magasra tornyosuljon is, egyszer el kell simulnia, és eljön az idő is, mikor el kell tûnnie.
Osho
-
Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörûségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem.
Nagy István Attila
-
Egyszerûen ez történik, ha az ember eltávolodik valakitől. A másik eltûnik a háta mögött, akár a hullám egy csónak nyomában.
-
A hazugságnak és az ebből eredő titkolózásnak (...) megvan az a természete, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé szeretnénk, hogy felszínre kerüljön. Emiatt persze egyre nagyobbra nő. Mert az egyik kis hazugság hozza magával a másikat. Az egyik titok következménye a másik titok.
Bucsi Mariann
-
A véletlen (...) távolságot tart. Akár a macska. Nem jó és nem rossz. Végképp nem isteni. Nem kedvez és nem akadályoz. Néha belénk botlik, és az untig elég.
Száraz Miklós György
-
Mindennap harcolunk a hullámok ellen, néha veszítünk, néha nyerünk. Néha a hullámok pontosan tudják, hová kell mennünk, és néha a hullámok a köveknek löknek.
-
Válságok jönnek, néha a természet felől nagy hirtelenséggel, főleg pedig korábbi emberi döntések (meg azok halogatásai) nyomán. A világ meg olyan lesz, amilyen.
Bod Péter Ákos
-
Nincsenek véletlenek. Amikor azt hittem, hogy ami éppen történt, csak a véletlen mûve, nem tévedtem. Nem én. Csak annyiban, hogy a véletlen nem azt jelenti, mint a köznapi beszédben. Azaz valami előre nem látható, ki nem számítható, egyedi dolgot. A véletlenek sorsszerûen, sőt, szükségszerûen következnek be.
Légrádi Gergely
-
Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.