A világ ma nem törődik az igaz dolgokkal: az emberek ma vagy felületes kérdésekkel vannak elfoglalva, vagy kénytelenek elmerülni a lét legprimitívebb harcaiban.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán ez az oka annak, hogy az emberek úgy belevesznek a saját gondolataikba (...). Nem látják, milyen is a világ valójában. Ha látnák, akkor el tudnának vonatkoztatni a saját álmaiktól és rögeszméiktől.
2. A mai ember élete nem kedvez az elmélyülésnek. Hiányzik belőle a nyugalom, a kontempláció, a modern élet a nyughatatlanság és a rohanás terepe - cél és megfontolás nélküli versengés. Aki egy pillanatra megáll, azt a következő pillanatban leelőzik.
3. Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát. Hermann Hesse
4. Az emberek túl sok valóságot nem bírnak el. Emma Donoghue
5. Az igazán lényeges és érdekes dolgokkal általában csak azok szoktak foglalkozni, akiknek az élet nem hagy más lehetőséget: mindent elveszítenek, esetleg egy baleset vagy betegség folytán nem marad más útjuk, mint felébredni - divatosabban: megvilágosodni. Magától, külső kényszer nélkül az ehhez szükséges szembenézéseket szinte senki nem vállalja fel, sokunk inkább végigmenekül az életen a materiális dimenziók társadalmilag elfogadott céljait hajszolva.
6. Az emberek folyton kívül keresik az értékeket meg az értelmet egy olyan világban, amely nemcsak képtelen mindezt felmutatni, hanem ráadásul még teljesen közömbös is a vágyainkkal szemben. Matt Haig
7. Ma már az emberek jóformán csak a saját testi és lelki javítgatásukkal foglalkoznak. (...) Ki-ki magára figyel, nem a másikra. Hiába szövögetjük a kapcsolati hálónkat egy életen át, mire legnagyobb szükségünk lenne rá, semmivé lesz. Vámos Miklós
8. Azt szeretném, ha a világ, az irgalmat mindjobban feledő, az őrületbe vesző világ más egyébbel foglalkozna. Esetleg emberi érzelmekkel. Például a szerelemmel. S nem plátóival. Vavyan Fable
9. Olykor elfog a legsötétebb kétségbeesés. Úgy látom, a világot gyötrő jelenlegi zûrzavarban semmibe veszik az élet igazi értékeit. Mert hisz a szépség itt van nálunk, de mily sokan mennek el vakon mellette! Csak nézik, nézik a világ csodáit, mintha semmit sem látnának meg belőlük. Az emberek lázas sietséggel járnak ide-oda, de alig gondolnak rá, hová is igyekeznek. Egyre csak az önmagáért való izgalmat keresik, mint az elveszettek és a kétségbeesettek, és kevés örömöt találnak az élet természetes, csendes és egyszerû dolgaiban. Pablo Casals
10. Ma a legtöbb civilizált ember városlakó, vagy legalábbis városban végzi a munkáját. Mindennapi életükben szinte csak élettelen, főképpen ember alkotta dolgokkal találkoznak. Elfelejtették azonban, hogyan bánjanak mindazzal, ami él; ahol csak érintkezésbe kerülnek ilyenekkel, hihetetlenül rövidlátó módon kezelik, és megsemmisítenek mindent, amiből életünk táplálkozik. Mivel mindaz, amivel nap mint nap bánnak és amit fontosnak tartanak, emberi alkotás, mindent elkészíthetőnek tartanak. Konrad Lorenz