A víz is ilyen: megkerüli a sziklákat, alkalmazkodik a folyó áramlásához, néha tó lesz belőle - míg meg nem telik a medre -, majd folytatja útját. Mert a víz nem felejti el, hogy a végső célja a tenger, és előbb-utóbb úgyis odaér.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden folyó a tengerhez igyekszik (...). A végtelen nagy vízhez, ahonnan aztán már nem kell továbbsietnie. És ami a legfontosabb, előbb-utóbb mindegyik célba is ér. Van, amelyik rövidebb, van, amelyik hosszabb idő alatt, de végül mind odaér. Molnár Krisztina Rita
2. Ha kétszer ránézünk egy folyóra, akkor a folyó másodszor is ugyanaz lesz, de a víz már más. Az élőlények is olyan folyók, amelyek folyamatosan változnak, de a formájuk ugyanolyan marad. Arnold Van de Laar
3. A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának.
4. A víz mindig mozog, nem áll meg soha. Az eső lehull, aztán leszalad a patak a hegyekből, és folyó lesz belőle. A folyó elkanyarog az óceánig. Aztán elpárolog a víz, felszáll, mint egy lélek a felhőkbe. Aztán, mint minden az életben, megint kezdődik elölről. Jodi Lynn Picoult
5. Egyetlen folyó sem veszítette el még a reményt, hogy egyszer eljut a tengerbe. Csak az ember olyan folyó, aki kétségbeesik, noha megvan a biztos medre. Lucian Blaga
6. A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját. Paulo Coelho
7. Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. (...) A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derûsen rohan a tenger felé. Müller Péter
8. A folyók tudják, mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.
9. Folyó. Áramlik és tart valahova. Lehet állni a partján és lehet figyelni a folyást. A térkép megmutatja, hova folyik a folyó, de nem tár fel alapvetőbb dolgokat. Egy térkép sosem mutatja a folyó tömegének bensőséges mozgását. Frank Herbert
10. A víz, míg fenn siet a bércek között, sok terhet vesz magára, melyet utóbb nem bír el. Mikor árad, s elönti a síkokat, elsőként ettől szabadul meg. Elzárja magát a világtól, miként az ember, ha gondjaival bástyázza körül magát. (...) Jársz - kelsz a világban, itt is, ott is magadra veszel valamit. Hol jót, hol rosszat. Aztán annyi minden ragad rád, hogy már nem bírod. Lerakod hát magad köré. Csakhogy akkor nem látsz túl ezen a falon. Ott vagy belül, egymagad. Ugye milyen borzasztó? A folyó sem tudja elviselni. Időről időre áttöri e hátakat. De az ereje csak arra elég, hogy egy része kijusson. Arra már nem, hogy visszatérjen önmagába. S ami kint marad belőle, elpusztul, rohadni kezd. A folyó ilyen. Nem tudja legyőzni önmagát. Időről időre elhagyja medrét, de mindig újra teremti gátjait. Isten azonban soha nem hagyja el gyermekeit. (...) Isten azért hívta el az embert, hogy őrködjön a Teremtés rendjén. De nem írásokban, nem templomok homályában, nem mások hitét gyalázva, pusztítva, vérbe tobzódva, máglyák tüzén pörkölődve, hanem a folyók mentén, az erdőben, a földeken, munkával és hittel. Nem szavakban, énekben kell dicsérni az Urat, hanem tettekben. Amíg a folyó él, mert életben tartjuk, Istennek tetsző életet élünk, az ő rendjére vigyázunk, ha soha át nem lépjük a templomaitok kapuját. Ha pedig vizeink meghalnak, mert nem gondozzuk őket, bújhatjuk reggeltől estig az írásaitokat, járhatunk a templomaitokba, imádkozhatunk és dicsőíthetjük napszámban az Urat, mit sem ér!