Ugrás a tartalomra
Folyó. Áramlik és tart valahova. Lehet állni a partján és lehet figyelni a folyást. A térkép megmutatja, hova folyik a folyó, de nem tár fel alapvetőbb dolgokat. Egy térkép sosem mutatja a folyó tömegének bensőséges mozgását.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs tervem, de ennek a folyónak sincs terve. Biztos nem gondolkozik azon, hogy honnan is jött, vagy hová tart, hanem halad az útján. Lehet, hogy mi is tanulhatnánk valamit a folyótól.
-
Ha egy hal leéli az életét a folyóban, akkor talán ismeri a folyó sorsát? Nem! Csak azt tudja, hogy nincs hatalma a folyó felett. Követheti, amerre folyik, de a végét nem láthatja. Az óceánt elképzelni se tudja.
-
A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.
Milan Kundera
-
Ha kétszer ránézünk egy folyóra, akkor a folyó másodszor is ugyanaz lesz, de a víz már más. Az élőlények is olyan folyók, amelyek folyamatosan változnak, de a formájuk ugyanolyan marad.
Arnold Van de Laar
-
Egy fára hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy tárgyra a világ sok tárgya közül. De ha belegondolsz, ez olyan, mintha egy örvényt dolognak neveznénk. Egy örvény a folyóban persze napról napra ugyanolyannak tûnhet, de ezt az állandó formát csak a víz szüntelen áramlása tartja fenn. Az örvénynek egyetlen része sem mozdulatlan. Ugyanígy a fa sem egy statikus dolog. Ha elég hosszú időn át figyelnéd, láthatnád, hogy állandónak tûnő alakját a benne zajló, véget nem érő körforgás tartja fenn.
-
A haza, mi az? Folyó, amely elfolyik. A partok változnak, és a hullámok szünet nélkül megújulnak.
Anatole France
-
A víz is ilyen: megkerüli a sziklákat, alkalmazkodik a folyó áramlásához, néha tó lesz belőle - míg meg nem telik a medre -, majd folytatja útját. Mert a víz nem felejti el, hogy a végső célja a tenger, és előbb-utóbb úgyis odaér.
Paulo Coelho
-
Az élet olyan, mint valami folyó: rohanó, lüktető víz, emelkedik és alázuhan és keskeny szorosokon, örvényeken, szirteken keresztül keresi az útját a távoli tenger felé. Minden ember szereplője a történetnek. Az egyik élet találkozik a másik élettel, aztán tovább folyik. Alig egy-egy pillanatra találkoznak - és a folyó folytatja végtelen útját a távoli tenger felé.
-
Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak - lejtőn lefelé haladnak, egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat.
-
A víz mindig mozog, nem áll meg soha. Az eső lehull, aztán leszalad a patak a hegyekből, és folyó lesz belőle. A folyó elkanyarog az óceánig. Aztán elpárolog a víz, felszáll, mint egy lélek a felhőkbe. Aztán, mint minden az életben, megint kezdődik elölről.
Jodi Lynn Picoult