A vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, nincs mi összetartson már. Bár ígéret nem köttetett, mégis kérlek, kezem el ne engedd!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egyszer elszakad a fonál, ami összeköt minket, nem marad már senki, aki megmenthetne, ha elveszek.
2. Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. Rúzsa Magdolna
3. A kezedet már nem adod, a szádat nem adod és a ruhámon nem hagyod az édes illatod. Nadányi Zoltán
4. Megfáradt ereimben az élet, tudom, hogy fognál még, de engedj el már, kérlek. AWS
5. Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se. Gárdonyi Géza
6. Nem tudtunk egymásnak mit mondani. Úgy éreztem, mintha kettőnk között mindennek vége lenne, s mintha ő is úgy érezné, mintha mindennek vége lenne kettőnk között. Ettől azonban oly erős lett a feszültség; nem lehetett vége. Nádas Péter
7. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb. Balázs Béla
8. Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk? Felfûzném ismét, de mit érne: hiányzol, biztos csat, hogy meg tudd őket tartani, Kedves. Rainer Maria Rilke
9. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Latinovits Zoltán
10. Állj meg egy szóra! Valamit kérdezek, Nem halljuk egymás hangját, Rohanunk tovább. Edda