A XV. század régi térképein láthatunk széles, formátlan, üres területeket, amelyekre ez a három szó van festve: Hic sunt leones. Az emberben is vannak ily komor területek. Szenvedélyek bujkálnak és nyögnek bennünk valahol, s lelkünk sötét foltjairól is el lehet mondani: itt oroszlánok tanyáznak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember lelke olyan, akár egy magára hagyott óangol ház, parkkal. Látszólag lakatlan, és mégis eleven; ám furamód ködlő, fehérellő, el-elsuhanó lények népesítik be. Másfélék leledzenek a pincében, a padláson, a szalonban s a hálószobában, és megint másfélék a smaragdra nyírt gyepen, az ódon fák odvában és a tövises cserjésben. Vavyan Fable
2. Az emlékezet megszentelt hely - de kísértetjárta is. Ez az a hely, ahol a dühöm, bûntudatom és fájdalmam éhes madarakként köröznek, és mindig ugyanazokra a régről maradt csontokra csapnak le. Edith Eger
3. Levél, holt falevél földön, padon; szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük. Jaj, mennyi szín! Mint a kaméleon, ezernyi szín közt szinte megbetegszünk. Jékely Zoltán
4. Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait. Kőrösi Zoltán
5. A lelketlennek vélt, megvetett lények torkából erdőn, mezőn, barlangban felszakad a kiáltás, az ember lelketlenségéről tanúskodva.
6. Tündérek mindenhol laknak! Nélkülük a fák, a kövek, a vizek forrásai, de még a hegyek, a dombok, a rétek és a vadcsapások is mind-mind a lelküket veszítenék! Böszörményi Gyula
7. Az oroszlán, a zsiráf, az erszényes medve és a többiek azt teszik, amit tesznek, azok, amik, elvannak valahogy ott a ketrecben, és élik öntudatlan életüket. De embernek lenni azt jelenti, hogy tudunk, érdeklődünk és kérdezünk. Rázzuk a lét ketrecének rácsait, és a csillagok, a kövek láttán azt üvöltjük: "Mire való?", és a visszhangzó válaszokból börtönöket és palotákat építünk. Robert Fulghum
8. E félálombeli állapotban felötlik bennem, hogy e sártekén olyan emberbőrbe bújt élőlények is járkálnak, akik valójában nem nevezhetők embernek, ők a Másik. És valahol legbelül, vérem sejtjeiben a verbalitás előtti archaikus tudás hideg folyama árad szét. Valami nagyon ősi tudatállapot maradványa, amit még az állati ösztön szívott és dolgozott fel magában, s amelynek nincs szüksége hangra, hogy mindent elsöprő erővel szóljon: „Azt, ami a Másik, el kell pusztítani!”.
9. Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tûrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. Tûrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember! Tóth Árpád
10. E kerek föld pusztán forog az üregben, Hordozván a néma halált gyászleplekben, Bús gyomrába zárta az emberi nemet S egy sorsra juttatta a vétket s érdemet; Nagy sír! de a melyre csak ennyit írhatok: "Itt laktak tollatlan kétlábú állatok." Csokonai Vitéz Mihály