Agyunk oly mértékben igyekszik megőrizni lelki békénket és önbizalmunkat, hogy arra sarkall minket, hogy bárkit tönkre vágjunk, aki ezt veszélyezteti. Elbûvölő, nem?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az embert valami óriási sokk éri, igyekszik elfelejteni azt, és a kínzó eseményeket akár meg nem történtté is teszi a tudatában. Ilyenkor az agy nem válogat a kedves és a felkavaró emlékek között, bármennyire is szeretné ezt a szív, így a dolgok, a jók is és a rosszak is, szép lassan elsüllyednek az elmúló idők horizontján. De abból is tudhatjuk a megrázkódtatás mértékét, hogy az illető tud-e róla beszélni egyáltalán. Mert minél súlyosabb a történet, annál súlyosabbá válik a csend, míg végül a homályból nemhogy a részletek, de már a főbb vonalak sem látszanak ki. Ilyen a lélek. Védekezik. Így vagyunk megteremtve.
2. Szörnyen ironikus, hogy az agy olyan szorgalmasan keresi a fenyegetéseket, hogy végül ő maga állítja elő azokat.
3. Amikor célt tûzünk ki magunk elé, általában van egy kezdetleges cselekvési tervünk, és a legtöbben meg is állunk itt. Megvan a cél, megvan a terv; már csak végre kell hajtanunk, igaz? Bizonyos értelemben igen. Amit viszont sokan alábecsülnek a végrehajtással kapcsolatban, hogy az agyunk milyen ellenállást fejt ki, ha a céljaink elérése érdekében túl kell lépnünk a komfortzónánkon. Ha mentálisan felkészületlenek vagyunk a cél követéséhez - függetlenül attól, hogy milyen bombabiztos is a terv -, az azzal fenyeget, hogy az agyunk addig szabotálja a küldetést, amíg ellehetetleníti az. Julia Ravey
4. Az ember akkor tudja a legjobbat kihozni magából, ha a legjobbal játszik, és ha a másik mindenáron meg akar verni, az lehet, hogy rosszat tesz a lelki békénknek, de mindenképp jót tesz a teljesítményünknek.
5. Mindig vannak az életben olyan emberek, akik szívesen ártanának neked. Szeretnének megfélemlíteni. Kellemetlen helyzetbe hozni. Nyomást gyakorolni, hogy döntést hozz, még mielőtt ismernéd az összes tényt. Elérni, hogy ne a saját fejed után menj, hanem úgy gondolkodj és cselekedj, ahogy ők akarják. Szóval, a kérdés az, hogy hagyod-e ezt. Ryan Holiday
6. Agyunk figyelemre méltó dolgokra képes, de arra is, hogy jelentősen korlátozzon minket.
7. Minél idegőrlőbbek a hétköznapjaink, minél inkább úgy érezzük, kihasználnak bennünket, lelkünk annál erősebben törekszik a kiegyenlítődésre, a nyugalmi állapotra. Kontra Ferenc
8. A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
9. Amikor úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezte, az élet mindig közbeszól és tesz arról, hogy ne legyünk nyugodtak, gondoskodik arról, hogy ismét legyen veszítenivalónk.
10. A mi életünkben is eljön a pillanat, amikor a túlélési ösztönünk azt súgja: határozott közönnyel kell viseltetnünk azok iránt, akik szavakkal vagy tettekkel kárt akarnak okozni nekünk. Stéphane Garnier