Ugrás a tartalomra
Amikor célt tûzünk ki magunk elé, általában van egy kezdetleges cselekvési tervünk, és a legtöbben meg is állunk itt. Megvan a cél, megvan a terv; már csak végre kell hajtanunk, igaz? Bizonyos értelemben igen. Amit viszont sokan alábecsülnek a végrehajtással kapcsolatban, hogy az agyunk milyen ellenállást fejt ki, ha a céljaink elérése érdekében túl kell lépnünk a komfortzónánkon. Ha mentálisan felkészületlenek vagyunk a cél követéséhez - függetlenül attól, hogy milyen bombabiztos is a terv -, az azzal fenyeget, hogy az agyunk addig szabotálja a küldetést, amíg ellehetetleníti az.
Kapcsolódó idézetek
-
Az agyunk előrejelzésgép. Amikor elérsz egy célt, legyen az egy bizonyos súly felemelése vagy egy bizonyos bevétel elérése, az agy beépíti ezt a sikert abba a modelljébe, amit elvár tőled. Téged a saját agyad modellez. És jogosan - képzeld el, ha nem lenne frissítés a képességeidről... lehetetlen lenne megítélni, hogy milyen helyzeteket tudsz vállalni, és melyeket kellene elkerülnöd. Az emberi agy normalizálja az elért eredményeket, hogy jobban megjósolhassa, hogyan cselekedhet a jövőben. Emiatt ezek a mérföldkövek beleolvadnak az élet háttérzajába.
Julia Ravey
-
Lehetnek a körülmények bármilyen jók, ha fejben nincs ott a mászó, biztos a kudarc. A halálzónában csak úgy lehet előrejutni, ha mindig egy kicsit többet teljesítünk, mint amennyire képesnek érezzük magunkat. Miközben annak is tudatában kell lenni, hogy meddig mehetünk el tragédia kockáztatása nélkül. Ezt a kényes egyensúlyt nem lehet úgy megvalósítani, hogy közben a gondolataink máshol járnak.
Földes András
-
Attól kezdve, hogy támad egy megérzésed, 5 másodperced marad arra, hogy megtedd a lépést, amit helyesnek gondolsz. Ha ennyi idő alatt nem lépsz, akkor vége, kész, ennyi volt: a logikád ugyanis megpróbálja elvetni az ötletet. Ez érthető is, hiszen a gondolkodásunk veszélyforrásnak érzékel mindent, ami eltér a hétköznapitól, a megszokottól, márpedig az agy legfőbb feladata a túlélés biztosítása.
Oravecz Nóra
-
Szeretjük hinni, hogy az agy mindenre képes, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani, ha rászánjuk magunkat. De (...) vannak dolgok, amikre az agy nem képes. Olykor, amikor megoldhatatlan problémával állunk szemben, nem az agy képes azt megoldani, hanem a szív.
-
Amint valami új dologba kezdünk, elménk negatív gondolatok, zavaró képek, rossz emlékek és kellemetlen érzelmek, késztetések és érzések formájában küld figyelmeztetéseket. És túl gyakran hagyjuk, hogy ezek a figyelmeztetések megakadályozzanak minket abban, hogy azt tegyük, ami fontos; ehelyett továbbra is ugyanazokat a régi dolgokat tesszük. Egyesek ezt úgy hívják, hogy a "komfortzónában maradunk".
Russ Harris
-
Agyunk oly mértékben igyekszik megőrizni lelki békénket és önbizalmunkat, hogy arra sarkall minket, hogy bárkit tönkre vágjunk, aki ezt veszélyezteti. Elbûvölő, nem?
-
Nem tudunk arra figyelni, hogy mit kellene legközelebb másképp és jobban tennünk, ha közben félelem van bennünk. Amikor az ember fél, akkor a félelemre fókuszál, és nem arra, hogy miben kellene fejlődnie. Harcolni vagy menekülni akar, vagy éppenséggel lefagy. A vezetők tehát jól teszik, ha a biztonságérzet megteremtésével, valamint az agyat kikapcsoló negatív félelmek kizárásával lehetőséget teremtenek arra, hogy a beosztottaik megfigyeljék, amit tesznek, és szükség esetén változtassanak a szokásaikon.
-
Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk.
George Lucas
-
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
-
Ha képesek vagyunk szembenézni korlátainkkal, és megérteni azok lényegét, akkor már kezelni is tudjuk őket. Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni őket, akkor ellenünk fordulnak és utunkat állják. S ha erre rájövünk, korlátaink sok esetben még erősségünkké is válhatnak.