Ah! csábító szerelmek kínjai sodortak felém napot, éjszakát - egymáshoz futni vagy kisiklani: örömmel egyik út sem itat át.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörû szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyûlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.
2. Úgy kinlódom! Nappal, éjjel Csak mindig reá gondolok: Vaj` kit csókol most ő kéjjel, Szembe szállva reményemmel, Hisz tőle oly távol vagyok! József Attila
3. Vagy én vonzódtam a sötéthez, vagy pedig az hozzám - nem tudom. Jimmy Page
4. Nyugodt életet kívántunk, s bár sorsunk többet adott, hiányzott csókunkból a köznapok üdve-terhe, a próbált szeretet közele, rend, biztonság: ami nagy volt, az a szüntelen újuló kaland volt, amelyre annyian vágynak: összekapcsolt, de szét is törte boldog éveid: be szánalmas az élet, be irigy, hogy egyféle csak és hogy oly rövid! Szabó Lőrinc
5. Nem is tudom, minek nevezhetném azt az érzést, amely azon az estén hatalmába kerített. Nem volt az szerelem, a szívem sem akart kiszakadni a helyéről. Az ilyen kislányos érzések egyáltalán nem voltak jellemzőek rám. Ez inkább volt féltékenységgel párosult irigység, felháborodás, egy ellenállhatatlan vágy.
6. Olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire csak két ember kerülhet - és rejtélyes módon olykor mégis minden elsötétült és gyötrelmessé vált. (...) Nem tudtam kilépni a lét hullámköreiből, amelyek bennünk és körülöttünk gyûrûznek, amelyek ránk kényszerítik a maguk törvényeit, (...) a villanó érzéki csalódást: a birtoklás és az elveszítés egyidejû egymásba torkollását. Erich Maria Remarque
7. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
8. Az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet. Bodor Ádám
9. Olyan volt, mint a napba szeretni bele: ragyogó és részegítő a közelében lenni, de lehetetlen kisajátítani.
10. Olyan lettem; mint akit elhagyott, aki még nem is szerette. Valami személyhez nem kötött szerelem fájhat. Világos esték, még alig ment el. Világos esték, és mégis elment. Világos esték, és hogyha elmegy, ki marad tőlem ilyen távol? Mert most a mások szeretete kell. Az én szeretetem sosem lehet elég megtartani magam. Lászlóffy Aladár