Ugrás a tartalomra
Aki a téli hónapok folyamán magába zárkózik, tavasszal energiával telve fog visszatérni. Úgy, mint ahogy a növény új hajtásokat hoz, mi is kíváncsian, élvezettel léphetünk a tettek mezejére: új terveket kovácsolhatunk és új projekteket valósíthatunk meg. De hogyan mûködjön ez a visszatérés, amikor minden adventi szombatot a bevásárlóközpontban töltünk, és minden este a közösségi média csatornáin vesztegetjük az időnket, puszta félelemből, hogy lemaradunk valamiről, és állandóan másokkal hasonlítjuk össze magunkat? Egyszerûen csak nyugodjunk meg egy pillanatra. Ez tûnik számomra a legjobb útmutatónak, hogy jól vészeljük át a telet - húzódjunk vissza és ne vállaljunk kockázatot. A "kevesebb több" elvét ünnepeljük tudatosan, ne uralkodjon el rajtunk a túlzott cselekvési kényszer.
Kapcsolódó idézetek
-
Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.
-
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyûjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
James Norbury
-
Karácsony előtt három héttel minden üzletet be kellene zárni, csak pici élelmiszerboltok lennének nyitva. Mindenki otthon üldögélne, s beszélgetnének, játszanának, zenét hallgatnának a családok egy jó pohár bor mellett. Fel kellene készítenünk a lelkünket, hogy befogadja az ünnepet. Egyelőre a legtöbb, amit tehetünk, hogy saját magunkban felépítünk egy ilyen vágyálmot, és próbáljuk követni az útvonalat.
-
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.
-
Ne stresszeljük halálra magunkat az ünnepek miatt! Nem kell lefőzni még a negyedik ételt is, nem kell az ötödik ajándékot megvenni. Ne egy túlstresszelt állapotban érkezzünk meg a karácsonyi ebédlőasztalokhoz! Akkor képesek leszünk majd figyelni és türelemmel lenni akkor is, ha a másik fél esetleg egy kicsit lassabban beszél, esetleg egy kicsit körülményesebben fogalmaz. De ott van valami fontos, megismerendő élettapasztalat, amit máskor amúgy sem lehetne kipiszkálni. Az idő véges, úgyhogy használjuk ki, ameddig még lehet!
-
Minden év végén próbálok egy kicsit mérlegelni: hiszek abban, hogy ez a lecsillapodás nem csak a kevesebb munkáról szól, hanem arról is, hogy visszatekintek arra, mi történt az évben, levonni a tanulságokat, elengedni, feltölteni a lelket.
Rúzsa Magdolna
-
A tél nagy hévvel emlékeztet minket arra, hogy léteznek a természet adta ciklusok, amik miatt az életet érdemes élni. Kell a korlátozás, hogy felismerjük az értékét. Szükség van a visszavonulásnak erre a fázisára, hogy egyesítsük az energiákat. Ha a természetet pontosan ebből az aspektusból szemléljük, akkor a tél jelei teljesen egyértelmûek. (...) A tél ennek értelmében felteszi nekünk a kérdést: "Mi a te otthonod? Hova tudsz visszavonulni, hogy új erőket gyûjts?"
-
Főként arra szokták kihegyezni a decembert, hogy mi mindent még. Még egy süteményrecept, még egy program, amire menj el, még egy dísz a házba (...). Ne arra fókuszáljunk, hogy mik azok a dolgok, amiket még ha magunkra húznánk, attól ünnepibb lenne az ünnep, hanem mik azok a dolgok, amiket hogyha elengednénk, ünnepibb lenne az ünnep.
-
A tél olyan évszak, amikor a világtól el lehet vonulni, a szûkös készletekből a legtöbbet lehet kihozni, elképesztően hatékony tetteket lehet végrehajtani, és el lehet tûnni szem elől. (...) A tél nem a halála, hanem az olvasztótégelye az élet ciklusának.
-
Azon kellene munkálkodnunk, hogy békében éljünk, nem azon, hogy kipipálhassuk a következő feladatot is a listánkon, miközben azt hajtogatjuk magunknak, hogy amint azzal végeztünk, AKKOR majd elkezdünk élni. Ne halogassunk tovább - fogy az idő. Vagy megtanulunk felébredni, vagy álomtól kábán sétálunk a halálba.
Ruby Wax