Aki eltölt némi időt technológiai vagy politikai körökben, annak hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezekben a struccpolitika az irányadó ideológia. Aki másban hisz vagy másképp cselekszik, azon kaphatja magát, hogy annyira megbénítja a hatalmas, ellenállhatatlan erőkkel szemben érzett félelem és felháborodás, hogy hamarosan minden hasztalannak tûnik majd a számára.

Kapcsolódó idézetek

1. A technológiák a szó hétköznapi értelmében is cserben hagyhatnak minket, amikor egyszerûen nem mûködnek: a motor nem indul be, vagy a híd összedől. De tágabb értelemben is megtehetik. Amennyiben a technológia lerontja az emberek életminőségét, vagy irányíthatatlanná változtatja a társadalmainkat azáltal, hogy hatalmat biztosít sokféle, ám egyként rosszindulatú (vagy akaratlanul is veszélyes) erőnek, szóval ha mindent egybevetve a technológia károsnak bizonyul, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy egy másik, mélyebb értelemben vall kudarcot, amikor nem képes beteljesíteni a saját ígéreteit. A kudarc ebben az értelemben nem a technológia óhatatlan velejárója; inkább a környezet tehet róla, amelyben megjelenik; a felelős a kormányzati forma lesz, amelynek a hatáskörébe tartozik, illetve a különféle hatalmi hálózatok és ezek technológiahasználati gyakorlata. Mustafa Suleyman
2. Ha valami nagyon fontossá válik nekünk, ha elkezdünk ragaszkodni a tárgyakhoz, ideológiákhoz és emberekhez, akkor előbb-utóbb hatalmába kerít minket a félelem - a veszteségtől. Al Ghaoui Hesna
3. A nehézségeket nem szabad eltitkolni, struccpolitika az aggasztó jelenségek elől a szemet lehunyni; a keléseket testszínû kenőccsel leplezgetni, hogy ezáltal csak még tovább mérgesedjenek. Ha ezt tesszük, nem optimisták vagyunk, hanem infantilisak. Ha viszont magatehetetlenül ücsörgünk a bajok kellős közepén, s a küzdelmet fel sem vesszük, dicstelen sorsunkért nem okolhatunk mindig másokat. Jókai Anna
4. Elég, ha egyszerûen meglegyint minket a félelem fuvallata, és az ösztöneink máris újrakódolják a korábban, sokszor tudat alatt befogadott információkat, és így gondolkodásunk leegyszerûsödik, előítéletes lesz. Ezért is annyira hatékony a populista politika és a félelmekre ható fogyasztói manipulálás is - ezek elvetik a magokat, amelyek sokszor csak később, valamilyen esemény hatására kelnek ki és szökkennek szárba. Al Ghaoui Hesna
5. A történelem a tények tudománya, a politika az ösztönök birodalma. Nem véletlen, hogy a politikusok is az emberek ösztöneire építenek. Ami egyébként gyakorlatias gondolat, hiszen ösztöne mindenkinek van, esze viszont csak keveseknek. Kepes András
6. Az egész társadalmi berendezkedésünk arra szocializál, hogy ne politizálj, hogy a politika piszkos, undorító, korrupt, tartsd tőle távol magad, a problémák átláthatatlanok, úgyis mindenki hazudik, te nem tudod eldönteni, hogy mi az igazság, hát nincs is rá időd, meg nincsenek információd sem, úgyhogy te ne politizálj, bízd az okosakra, majd csinálnak valamit, ha meg nem csinálnak, akkor sem történik semmi. Ezt kéne kinőni, ez még többet ér, mint hogyha szelektíven gyûjtjük a hulladékot.
7. Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.
8. Vannak helyzetek, amikor kell valaki, aki irányít. Amikor a bejáratott módon nem mennek már a dolgok, mert homok került a fogaskerekek közé, baktérium a kutakba és rettegés az elsuttogott szavakba. Kell valaki, akiben megbízik a többség, sőt mögé is áll, és megteszi, amire kéri. Ilyenkor nem elég a kinevezés vagy a megszokás az irányító mögé, ide erő kell: a vezér erős meggyőződése, hogy ő cselekszik helyesen, ő tudja legjobban, rá érdemes mindenkinek hallgatnia. Rendben is van ez így, csak tényleg jót akarjon.
9. A felnőttek (...) azt hiszik, már mindent tudnak. Felnőnek, könnyen felejtenek, és ahelyett, hogy nyitottak lennének és fejlődnének, inkább megválasztják, hogy miben higgyenek, és miben ne. De az ilyen dolgokat nem lehet megválasztani: az ember vagy hisz, vagy nem. (...) Cinikusabbak, elvesztik a hitüket, és csak azokat a dolgokat akarják tudni, ami a napi életüket segíti. A többi nem érdekli őket. (...) Pedig a többi teszi az életet. Cecelia Ahern
10. Létezik egy valós léthelyzet, ez tagadhatatlan, de túl nagy ahhoz, hogy bárki teljes egészében megismerje, ezért képzeletünk segítségével megérthetővé kell tennünk. Vagyis mindenkinek van ideológiája, és ez jó. Olyan sok információ ömlik az agyunkba, a szenzoros élményektől kezdve a változatos véletlenszerû és közvetett ingerekig, hogy szükségünk van valamiféle személyre szabott rendezőelvre ahhoz, hogy úgy tudjuk értelmezni ezeket, ami lehetővé teszi a döntést és a cselekvést. Világnézet, filozófia, vallás: ezek mind a feljebb definiált ideológia szinonimái, és a természettudomány is, bár az másképp, speciális módon abból kifolyólag, ahogyan folyamatosan egyeztet a valóság változatos módszerrel történő vizsgálataival, és élesíti a fókuszt. Kim Stanley Robinson