Az egész társadalmi berendezkedésünk arra szocializál, hogy ne politizálj, hogy a politika piszkos, undorító, korrupt, tartsd tőle távol magad, a problémák átláthatatlanok, úgyis mindenki hazudik, te nem tudod eldönteni, hogy mi az igazság, hát nincs is rá időd, meg nincsenek információd sem, úgyhogy te ne politizálj, bízd az okosakra, majd csinálnak valamit, ha meg nem csinálnak, akkor sem történik semmi. Ezt kéne kinőni, ez még többet ér, mint hogyha szelektíven gyûjtjük a hulladékot.

Kapcsolódó idézetek

1. Van valami haszna a szelektív hulladékgyûjtőbe vinnünk a szemetünket, ha mások meg egyszerûen eldobálják az utcán? Érdemes kimenni egy tüntetésre, ha épp semmi kedvünk nincs hozzá? Van értelme egyáltalán elmenni szavazni? Hiszen megteszik majd helyettünk elegen, nem igaz? Olykor könnyû azt képzelni, hogy a részvételünk végső soron semmilyen hatással nem bír az események menetére, csakhogy ez a hozzáállás könnyen ahhoz vezethet, hogy elveszettnek érezzük magunkat és céltalannak tekintsük az életünket. Ha nem hiszünk benne, hogy van értelme a tetteinknek, akkor nehéz lesz hinnünk bármiben is, ami rajtunk túlmutat. Mungi Ngomane
2. Veszélyes illúzió, hogy ami nincs tiltva, azt szabad. E mögött az a hit áll, hogy az ember erkölcsösnek születik, és tudja a szabályokat, tehát felesleges megtanítani rájuk. Csakhogy ez nem igaz! Nincsenek olyan erkölcsi szabályok, amelyek minden kultúrában megtalálhatóak. Ami univerzális, az mind biológia. Az ember tanulással válik társadalma részévé, a szocializáció kényszerekkel történik. Csányi Vilmos
3. A politikus nem egy felszentelt jószág, hanem választott szolga. A választó rájuk bízza egy időre a kisebb-nagyobb döntéseket, nekik pedig el kell számolni mindennel, mert a mi pénzünkkel gazdálkodnak. Ezért nem barátkozni kell velük, hanem tisztelettel, de kitartóan kérdezni.
4. A politika annak a mûvészete, hogy tisztára mossunk valamit mocskos vízzel. Sose ereszkedjetek le a politikához.
5. Miért rosszindulatúak az emberek egymással? Miért negatívak? Ez társadalmi szinten rettenetesen kártékony. (...) Majdnem mindenki, akivel beszélek, utálja a politikusokat, a hivatalokat, az államot, az intézményeket. Mindenki mindenkiről hazugságot tételez fel, gyanakvás van, mindenki azt hiszi, hogy akkor okos, ha rájön arra, hogy a másik hogy akarja őt átverni. Feldmár András
6. Onnantól kezdve, hogy az információ nem a közérdek felől fogalmazódik meg, tehát nem az a gondolkodásnak a legfontosabb kérdése, hogy mi az, amit tényleg muszáj megnézned ma ahhoz, hogy képben legyél a világban, hanem az, hogy mi az, amivel meg tudom nyerni fél órára a figyelmedet, mert kell a nézettségem, az egy radikális váltás a hírkészítésben, a televíziózásban és így tovább. (...) Ez a kényszer minden szereplőt, aki benne van, abba fog tolni, hogy egyszerûsítsen, egynemûsítsen, szenzációhajhász legyen stb. Nem azért, mert morálisan alávaló. Nem azért, mert morálisan adott esetben azonosulna ezzel, hanem mert ez a kényszer sokkal erősebb, mint a morális meggyőződés, mert ez a kényszer mindig erősebb a kapitalista rendszerben, mint bármilyen belső, morális meggyőződés.
7. Az a baj, hogy amikor a társadalom mûködéséről tanítanak bennünket, úgy adják elő, mintha az egy idealizált, logikus, racionális rendszer lenne. Ahelyett, hogy arra tanítanának meg bennünket, hogy a társadalomban semmi sem kapcsolódik közvetlenül gyakorlati dolgokhoz, tudományos értelemben. A társadalomban az a fontos, hogy a hiedelemrendszer mûködőképes legyen, és segítse valamiképpen a társadalom stabilitását. Csányi Vilmos
8. A világ egyre inkább afelé halad, hogy nyomasszon bennünket. A boldogság nem használ a gazdaságnak. Ha megelégednénk azzal, amink van, miért kéne több? Hogyan adsz el egy ránctalanítót? Eléred, hogy az emberek aggódjanak a koruk miatt. Hogyan veszed rá őket, hogy egy pártra szavazzanak? Eléred, hogy aggódjanak a bevándorlás miatt. Hogyan köttetsz velük biztosítást? Eléred, hogy aggódjanak, minden miatt. Matt Haig
9. A tudománykommunikációnak van egy társadalmi felelőssége is, és ha úgy tetszik, egy pszichológiai felelőssége is. (...) Például hogy lehet úgy kommunikálni a globális felmelegedésről, hogy az üzenet ne az legyen, hogy úgyis meghalunk mind? Mert ezzel az üzenettel nem tud az ember mit kezdeni, és ha ez az üzenet, akkor nyilván nem kezdem el szétválogatni a szemetet, mert az apokaliptikus vízióhoz képest ez egy elég banális tevékenységnek tûnik. Krekó Péter
10. Ízlésről ritkán érvelünk, de a rendről annál inkább. Amiről az adott időben meg vagyunk győződve, az a normális, az észszerû, a "rendes". Ami és aki ettől eltér, az rendetlen, értelmetlen, elfogadhatatlan. Mindannyian naponta hozunk ilyen ítéleteket mások viselkedéséről. Hányan és hányszor vitatkoznak arról, mikor kell felkelni, mi a megfelelő viselet, megszólítás, polgári magatartás és a családhoz, anyaföldhöz, pénzhez, politikához, tévénézéshez, autóvezetéshez, szelektív hulladékgyûjtéshez való helyes hozzáállás! Szemben az ízlésekkel és ösztönökkel, mások rendjére nem legyintünk rá, hogy hát igen, mindenki másképp csinálja.