Akinek életét zürzavarosnak szánták a magas Ég urai, s búra hirtelenül fordítván örömét, és bánatát uj örömre, megrázzák szive mélyeit: adnak néki, nevelnek távoli parton, vagy városi szomszédságban, támaszul hogy lenne közel, ha súlyos a perc, egy drága, nyugodt barátot.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt. Jane Austen
2. Akármilyen zûrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is. Müller Péter
3. Kivánom, hogy az újszülöttet ked­ves szülőivel tartsa meg az ég, s áldásában bőségesen része­sítse, áraszsza a megelégedés fényét életükre, a sors tövisei sohase férkőzhessenek életének virágai közé.
4. Vannak emberek, kiket a sors szenvedni teremtett, miként bizonyos növényeknél a langy nyári eső s a nap meleg sugára csak a keserûséget növeli, mely első napoktól bennük rejtezik; úgy vannak keblek, melyekhez még az is, mi másokat boldogítana, csak azért közelít, hogy szenvedéseiket növelje. Eötvös József
5. Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják. Müller Péter
6. Az öröm boldogított, a boldogtalanság még szorosabban összefûzte és megtisztította a szívünket. És így mindkettő az Ég ajándéka lett és javunkra szolgált. Adalbert Stifter
7. Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen. Wass Albert
8. Nem voltak nagyra törő életcéljaik. Mindössze együtt akarták leélni az életüket. (...) Szerelmesek voltak egymásba, és barátok voltak. A sors is egymásnak teremtette őket, ahogy mondani szokás. Azonban a sors egy nap meggondolta magát, és új döntést hozott. Cecelia Ahern
9. Együtt nevettek, azután ismét közéjük telepedett beszélgetéseik gyakori vendége, a csönd, részben a fáradtság és a meghittség, részben épp a különbségek miatt, amelyeket a sors ékel azok közé, akiknek élete csak változat ugyanarra a dallamra. Christopher Paolini
10. Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot. Lakatos Levente