Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.

Kapcsolódó idézetek

1. Karácsony-táji álmaink - cifrábbakat nem lát a lélek. Fenyőfák díszes ágain angyalhaj, csengő, gyertyafények. Csorba Győző
2. Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Weöres Sándor
3. Erdőben van egy fa, Alatta ibolya, Szép piros hajnalban Elmegyek én oda. Pósa Lajos
4. A gyerekek, a gyerekek... boldogan várják a telet. Fenyőfát díszít sok szeretet. Kapnak majd játékot, meredek, drága, szép hóbundás hegyeket. (S bónusznak családi meleget.)
5. Az álom felkészít az ébrenlétre.
6. Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Weöres Sándor
7. Lesz még nap fenn az égen, Lesz még virág a fákon, Lesz még a lelkemben béke, Jön még a szememre álom.
8. Most a fenyőfák ágai védnek, most, aki éhes, kapjon ebédet, most, aki álmos, álmodni tudjon, most, aki gyertya, el ne aludjon!
9. A tél a tündérmesék ideje. Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti az évszak mitikus teremtményeit, míg a téli álmot alvó állatok meleg ölébe és kényelmes faodvakba fészkelik magukat.
10. Hosszú álmát alussza a tél, de arca mosolyog, a tavaszról álmodik. Samuel Taylor Coleridge