Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó Dalt szül a súlyos félhomály Érzem, hogy sírni volna most jó.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem, És néha rád gondolok, álmodozom ébren, Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem. Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
2. Másfél hete gondolatom másra nem képes, Gyûlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes. Álomvilág, amit egykoron megkaptam, De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan. Punnany Massif
3. Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Zanzibár
4. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc
5. Gyászos ez a dal, éppen engem hív, Minden múlt idő, már nem tudom, mit súg a szél. Érzem, itt a vég, nem is kezdeném, Jön a sötétség, rám hull, érzem én.
6. Tudom, hogy fog még írni!... Majd, ha a tavasz eljő, Vágtatva kavarog sok sötét felhő, A tavaszi viharok idején. Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én. Nem levél lesz az: a vágy sóhaja! Párját hívó dalos madár szava, Tavasz okozta öntudatlan mámor, Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
7. Néha kötelező sírni.
8. A vers: felérző csönd, felvérző emlék, Echó, ki holt sikolyra visszazeng még; Forrás, mely hûsen, hő mélyből szakad.
9. A mély gyûlölet szavai majdnem olyan jól estek, mint valamikor azok a másféle szavak. Érdemtelen voltam bár azokra és ezekre is. Nagy, önző kegyetlenséggel kívánom, hogy gyûlöljön tovább is. Még nekem is jól esik és jó hinnem néha, hogy valaki - gyûlöl. Ady Endre
10. Mint amikor a gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak.