Alszik a gyereknép, sejtelme sincs, Hogy az ablakon zörren a kilincs. És nyíl az ablak lassan s megjelen Mikulás apó késő éjjelen. Jóságos szeme - mely kedves dolog! - Az alvó gyermekekre mosolyog. Aztán ablak közt egy s mást ottfelejt, Egy-két mogyorót a földön elejt.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor télen hullni kezd a hó, Indul útjára Mikulás apó. A szél szakállát tépi, lengeti, De ő kigyelme ezt csak neveti. Szélnek, viharnak vígan neki vág, Csak egy arasz neki a nagyvilág. Egy pillanat: átszáll a tengeren, Egy pillanat: mindenütt ott terem. Benedek Elek
2. Este a gyerekek kiteszik az ablakba a cipőjüket és reggelre vagy tele rakja ajándékkal a Télapó, vagy elviszi valaki. Boncz Géza
3. Mikor a gyermekek aludni térnek, az éjszaka jóindulatú lesz, és szíves és álmodó: a gyermekek álmai beillatozzák. Ramón Gómez de la Serna
4. Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? (...) Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Donászy Magda
5. Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.
6. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
7. Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Donászy Magda
8. Van ám nagy-nagy izgulás, Suttogás meg pirulás, Hogy jön-e a Mikulás. Ragyog a hó, mint a prizma, Ablakban a sok kis csizma, Sokan várnak kipirulva, Csacsogva, bízva, izgulva, Gyere hozzánk, Mikulás!
9. A Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másik a másikra. Mikszáth Kálmán
10. Ablakokban csizma ásít, itt egy cipő, ott egy másik. (...) A Mikulás mindent tud, lesz, akinek virgács jut! Tóthárpád Ferenc