Ugrás a tartalomra
Általában nem nagyon gondolkozunk el azon, hol ér véget az egyik ember, és hol kezdődik a másik. Rendszerint magától értetődőnek tekintjük - legalábbis a modern, iparosodott társadalmakban -, hogy ott kezdődünk, ahol a testünk kezdődik, és ott érünk véget, ahol a testünk véget ér. A korszerû orvostudomány eredményei, például a szervátültetések azonban kérdésessé teszik az efféle különbségtételeket; a mikrobiális tudományok fejleményei pedig alapjaiban rengetik meg őket. Ökoszisztémák vagyunk, egy mikrobák alkotta és általuk lebontott rendszer, és ennek a jelentőségét csak most kezdjük megérteni.
Kapcsolódó idézetek
-
Messze nem egyértelmû, hogy hol húzódik az "én" és "a már nem én" határvonala. Mikrobák borítanak bennünket, amelyek életben tartanak, és éppúgy hozzánk tartoznak, mint a májunk. Ugyanezen mikrobák azonban akár végezhetnek is velünk, ha a szervezetünk egy nem megfelelő területére kerülnek. Testünk nem annyira mechanikai elemek, hanem inkább olyan társulások egységeként írható le, amely emlős élőlényként baktériumok, vírusok és más mikrobiális létformák milliárdjait foglalja magában, valamint különös kompromisszumok és tökéletlenségek sokaságát vonultatja fel. A versenyfutás elhomályosítja a határvonalakat.
-
Az ökoszisztémák elképesztően bonyolult rendszerek, amelyekbe beleavatkozni súlyos veszélyekkel jár. Az állatok és a növények nem feltétlenül a mi szabályaink szerint mûködnek, amikor egyszer csak úgy döntünk, egyik helyről a másikra telepítjük őket.
-
El kell fogadni, hogy változik az ember élete, bizonyos dolgok véget érnek, aztán újrakezdődnek vagy nem kezdődnek, más dolgok lépnek a helyébe.
-
A természeti világ és változatos lakói - saját fajunk többi tagjával együtt - körbeveszik testünket, és benépesítik azt az "élőhelyet", amelynek a testünk is élő része. Testünk belső ökoszisztémája analóg a természeti világgal. Mindannyian egy nagyobb egészbe illeszkedünk, és mindegyikünk önmagában is egy hasonlóan egységes és összefonódó totalitást tartalmaz - ökológiát az ökológiában.
Jonathan Reisman
-
Az egészségről leginkább azt tanítják nekünk, hogy vagy haldoklunk, vagy még nem találtuk meg a megfelelő orvosságot. A kettő között nem maradt sok hely, itt kell élnünk nekünk, akiknek krónikus fájdalmaink vagy betegségeink vannak. Mert még ha kapunk is indokot a fájdalmunkra, ahhoz nem jár megoldás. Így mi a köztes helyen maradunk - meggyőződve arról, valahol létezik egy megoldás a kínjainkra, míg igyekszünk elfogadni azt is, hogy már megtettünk mindent, amit csak lehetett.
-
A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött.
Réczey Kata
-
Ahol véget ér a tested, ott kezdődik az enyém.
-
Ha az ember biológus, megtanulja, hogy az élet nem örökké tartó statikus állapot. Folyamat, amelyben mindig van kezdet és vég, és a köztelévőség. Könnyen meg tudok válni bármitől, ha úgy hozza az élet.
Csányi Vilmos
-
Minden egyes generációban a testünk valójában csupán hordozó, amely elősegíti génjeink szaporodását, és amint betöltötte a rendeltetését, feleslegessé válik. Egy állat vagy ember életének vége valójában ennek a hordozónak a halála.
Venki Ramakrishnan
-
A kezdet és vég minden folyamat elkerülhetetlen aspektusa. De rendkívül nehéz meghatározni, hol kezdődik és hol szûnik meg valami, mivel az események és a folyamatok, a kezdetek és a végződések a szó pontos értelmében sehol sem osztható kontinuumot alkotnak.
Carl Gustav Jung