Amikor a szüleidnek problémái vannak, magadat kezded hibáztatni, még akkor is, ha nem a te vétked. (...) Ha törődni kell velük, a neheztelés érzése is kapcsolódhat ehhez. De te nem akarsz így érezni, és tudod, hogy nem is lenne szabad. Így a végén bûntudat fog el.

Kapcsolódó idézetek

1. A bûntudatba nem szabad belebetegedni. Ha valaki vét a másik ellen, azt jóvá kell tennie, de sokszor nem is ártunk senkinek, mégis gyötör minket a bûntudat. Különösen lányoknál látom sokszor, hogy szeretik magukat okolni azért, ha nem maradéktalanul boldog mindenki. Kimberley Freeman
2. Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki. Pál Ferenc
3. Néha elviselhetetlenül kínoz a bûntudat: a szüleinket mi rontottuk el.
4. Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés. Jon Kabat-Zinn
5. Ha otthon olyat teszel, amit szüleid megtiltottak, szüleid haragját vonod magadra. Hogy kiengeszteljed őket, édesanyád ölébe hajtod fejecskédet, elismered, hogy rosszat tettél, de egyúttal megígéred, hogy többé nem teszed s hogy engedelmes, jó gyermek leszel. A bûnnel Istent bántod meg elsősorban, Istentől kell tehát bocsánatot kérned.
6. Amikor az ember még gyerek, azt hiszi, a szülei tökéletesek, és vakon imádja őket. Később azt hiszi, hogy gyûlöli őket, mert nem olyan tökéletesek, mint hitte, mert csalódnia kellett bennük. De még később az ember megtanulja elfogadni a hibáikat, mert ő maga sem hibátlan. Talán ez jelenti azt, hogy felnövünk. Guillaume Musso
7. Tenni valamit, bármit, azt nehéz. Sokkal könnyebb hibáztatni a szülőket, a kormányt, a tanárt. De ha még sikerül is bûnbaknak kikiáltani valakit, attól a problémák nem fognak megoldódni.
8. Akik hatalommal bírnak, azok is hatalom nélkülinek születtek, és ennek az érzése elkíséri őket életük végéig, különösen akkor, ha helytelenül cselekszenek. Akkor visszaemlékeznek arra, hogy bántották őket az iskolaudvaron, verte őket az apjuk, és akkor rögtön rájönnek, hogy most is valaki más a hibás. Lena Andersson
9. Ahhoz, hogy jól legyünk felnőttként, fontos elfogadnunk, hogy elsősorban a saját felelősségünket nézzük. Akkor rájöhetünk arra, az érzéseink korábban is jelezték már nekünk, hogy nem mondunk igazat önmagunknak, és főként megtalálhatjuk azokat a pontokat, amikor racionálisan meggyőztük magunkat az ellenkezőjéről. Ha megértjük, hogy ezért mi vagyunk a felelősek, nem a világ, nem a szomszéd, nem az anyánk, nem az apánk, hanem mi, abban a pillanatban megszületik a megoldás is. Csernus Imre
10. Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.