Amikor a veréb fészket épít az erdőben, csak egyetlen ágat foglal el. Amikor a szarvas a folyónál a szomját oltja, csak annyit iszik, amennyi a gyomrába fér. Mi azért gyûjtögetünk, mert üres a szívünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem arról szól az egész életünk, hogy mindent szeretnénk, mindent begyûjtenénk, mint a kis hörcsögök, de ebbe a kevésbe, amink van, baromira nem fér bele minden? Ha üres a szánk, azért sírunk, mert éhesek vagyunk, ha meg úgy megtöltöttük a pofazacskónkat, hogy szétreped, akkor nyafogunk, milyen nehéz a hörcsög élete. Szeretnénk hegymászók meg könnyûbúvárok is lenni, de szeretnénk közben nagyokat enni, és azért csinálnunk kell olyat is, amit fel lehet majd vésni a sírkövünkre. Az ember nem könnyen tud megfelelni a saját elvárásainak.
2. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
3. Árvák vagyunk, mint emberek, társtalanul vándorlunk egymás mellett. Minden élőlény természetszerûleg önző, ezért magára marad. De ha kinyitja a szívét, övé a mindenség. A jó csak a jót látja, a szép a szépben gyönyörködik. G. Hajnóczy Rózsa
4. Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségû kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte. Victor Hugo
5. Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá, amit készen kap, anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki. Olyan ez, mint a növények öntözése: a növény nem élhet víz nélkül, de nem sokat ér a vízzel, amit a leveleire öntenek, az lepereg róla, csak azt a vizet képes igazán felhasználni, amit a gyökerein keresztül maga szív fel.
6. Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja. Mindszenty Gedeon
7. Miért dicsekszik az ember, hogy annyival érzékenyebb, mint az állat? Hisz ettől az csak nélkülözhetetlenebb. Ha a mi indítékaink csak éhségre, szomjúságra s testi vágyakra korlátozódnának, majdnem szabadok lennénk, de így megindít minden szél, egy véletlen szó vagy jelenet, avagy amit e szóból kiérezni vélünk. Mary Shelley
8. A fejjel és a szívvel úgy vagyunk, hogy ha kivetünk is belőlük valamit, belopakodik a helyére másvalami, ami talán nehezebb és rosszabb... A fej és a szív a világért se akar megmaradni üresen, egyik is, másik is mindig gondoskodik magának tartalomról - s ebből csak gyötrelmek származnak.
9. Olyan az emberszív (...), hogy csak egy bizonyos mennyiségû keserûség fér meg benne. Ha a szivacs teleszívta magát, elzúghat fölötte az egész óceán, egy csöpp nem sok, annyit se vesz magába többet. Victor Hugo
10. Az ember majd úgy teremt világot, hogy elrejti mind, ami megmaradt. Lentről nézi szívét fenn az ágon, és üres mellkasát a fa alatt.