Amikor az elménk és a bizonytalanságaink miatt jelentéktelennek érezzük magunkat, úgy tûnik, a testünk tényleg képes emlékeztetni minket rá, hogy mindannyiunkat csillagporból gyúrtak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ugyanabból a csillagporból lettünk, amelyből minden más dolgok is lettek, és akár elmerülünk a fájdalomban, akár nevetünk, és felragyog arcunkon az öröm, csak azok vagyunk, amik nem tudunk nem lenni: világunk egy része. Carlo Rovelli
2. A természetben áramló molekulák folyamának része vagyok. Egy időre hangot kapok, tudatosságot kapok, de úgy érzem, annak a csillagporból álló folytonosságnak a része vagyok, amelybe beleszületek és amelybe ennek az életnek a végén visszatérek.
3. A galaxisokról és a kozmikus sugárzásról olvasni azért is jó, mert megnyugtat, és könnyebben tudok levegőt venni. Ha az univerzumba helyezem önmagam, akkor mindjárt a megfelelő szögben látok minden mást is. Csillagpor vagyok. Amely aranybarna színû. Csak egy apró morzsa vagyok a hatalmas mindenségben.
4. Egy tudós számára a legmélyebb, csaknem vallásos rádöbbenést jelentheti annak a megtapasztalása, hogy a csillagok gyermekei vagyunk, és hogy értelmünk képes megérteni a mindenséget mozgató általános törvényeket. Testünk atomjait, a Naprendszer születése előtt mérhetetlen hosszú idővel, egy felrobbanó csillag belsejében végbemenő folyamatok kovácsolták. Atomjaink ősibbek, mint a legvénebb hegyek. Szó szerint csillagporból vagyunk. Most pedig ezek az atomok intelligens lényekké álltak egybe, akik képesek megérteni a saját létüket is lehetővé tévő általános törvényeket. Michio Kaku
5. Semmik vagyunk ebben a végtelenségben, annak ellenére, hogy azt hisszük, mindenek vagyunk. Az ember nem a világmindenség középpontja, hanem mindössze egy csöppnyi csillagpor. Claude Allegre
6. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
7. Akkor vagyunk emberiek, ha a jelentéktelennek látszó dolgokról jelentős gondolataink vannak. Gadányi Jenő
8. Széltől, fáradságtól óvó korunkban megrázkódtatásként fogjuk fel, ha valaminő - bármilyen - érzelem ránk talál, s uram bocsá`, megrenget bennünket. Testi egészségért diétázunk, gyúrunk, kocogunk - soha ennyi ápolatlan, slampos, beteg lélek nem senyvedett e bolygón, mint mai napság. Felszínességünk felől nézve így van rendjén. Végre is, nyomban szembe szökik, ha puccos prémben, csontkarcsún jelenünk meg egy társaságban, ám lényegesen kevésbé feltûnő, mi több, teljesen elhanyagolható, hogy bensőnk avas toprongy. Vavyan Fable
9. Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk. Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket.
10. Csillagpor vagyunk. Bár talán találóbb azt mondani, hogy hullócsillagok vagyunk, tovasuhanó fuvallatok. Suhanva átszeljük a világûrt. Aztán elporladunk. Jostein Gaarder