Semmik vagyunk ebben a végtelenségben, annak ellenére, hogy azt hisszük, mindenek vagyunk. Az ember nem a világmindenség középpontja, hanem mindössze egy csöppnyi csillagpor.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindnyájan azt gondoljuk, hogy mi és a szeretteink vagyunk a világmindenség középpontja. De a világmindenséget egyáltalán nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e, vagy éppen megdöglünk a hóban.
2. Ahhoz, hogy perspektívába helyezzük a dolgokat, és távolságot teremtsünk, semmi sem jobb, mint ha eszünkbe idézzük, hol a helyünk az univerzumban: icipici porszemek vagyunk. Vagyis nem mi vagyunk az univerzum középpontja, ellenben szorosan kapcsolódunk mindenhez és mindenkihez. Raphaëlle Giordano
3. Elveszettnek érezzük magunkat ebben a végtelen univerzumban, és próbáljuk tompítani szorongásunkat azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy nem elhanyagolható és nélkülözhető semmiségek vagyunk a világmindenség peremén, hanem épp ellenkezőleg: a világmindenség körülöttünk forog. S ha körülöttünk forog, akkor ez az univerzum a mi univerzumunk, emberi, s nem idegen világ. Hankiss Elemér
4. Ugyanabból a csillagporból lettünk, amelyből minden más dolgok is lettek, és akár elmerülünk a fájdalomban, akár nevetünk, és felragyog arcunkon az öröm, csak azok vagyunk, amik nem tudunk nem lenni: világunk egy része. Carlo Rovelli
5. Egy ember élete a végtelenben csupán semmi, egy másodperc töredéke.
6. Apró dolgok vagyunk, mi emberek. Nagyon keveset jelentünk. Az életünk szûkös és rövid, és az álmaink, legyenek bármilyen nemesek is, nem fogják megváltoztatni a csillagokat az égen.
7. Csillagok tengerében élünk. Az emberek a Földön túlra, a Tejútra tekintenek, és megfeledkeznek arról, hogy egy kis bolygón állnak. Ez a galaktika, ahol vagyunk, a mindenség jelentéktelen része.
8. A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit nem ér, S ha nincsen barátunk, elvisz a szél. Halász Judit
9. Az emberek csak halott csillagok hamvai. Mind atomok vagyunk, amik egy rövid időre összeállnak, és utána széthullanak. Amikor ennek vége, és újra semmivé foszlunk szét, tiszta lappal kezdhetünk, mintha eltörölnék az összes bûnünket.
10. Az ember, úgy, ahogy van a világon, nem egész egység, hanem csak egy fél. Hozzá vagyunk szokva, hogy azt az egyént, aki beszél velünk, egy egész lénynek tekintsük. Ez (...) optikai csalódás. Mert mindenki közülünk, akik a világban élünk és mozgunk, csak egy-egy fél-lény. Egy lénynek a fele. (...) Van egész lény is: (...) a Pár. Harsányi Zsolt