Amikor az ember alszik, némiképp megszûnik létezni, ha meg csak úgy tesz, mintha aludna, az meg olyan, mintha úgy hinné, az égvilágon semmi nem történik, remélve, hogy a dolgok közben maguktól elrendeződnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valaki a külvilágtól elzárva él, minden egyes nap pontosan ugyanolyan, mint az előző. Ez az egyformaság addig gyúrja a lelket, amíg az ember egy lélegző, táplálkozó, ürítkező lénnyé válik, amely napfelkeltekor ébred, és napnyugtával nyugovóra tér. Ez az üresség minden lassan múló nappal mélyebbre és mélyebbre szivárog, miközben mindenki láthatatlanná és jelentéktelenné válik. Suki Kim
2. Amikor az ember álmodik, tudja, hogy amit lát, az csak egy álomkép, és hogy fel kellene kelnie, de mégsem teszi. Richard Russo
3. Aludni (...) annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni tökéletesen, rövid időre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel, akaratát - az éles, ártó hegyével - befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik irányunkban, mint aki már réges-rég föloszlásnak indult. Kosztolányi Dezső
4. Az ember belemerül a teljes álomba. Mit csinál ezalatt a lélek? Magamagában él, mint a kormányos szélcsendben, mint a tükör éjjel, mint az a hárfa, amelyet senki sem érint; új izgatásra vár. Jean Anthelme Brillat-Savarin
5. Aki alszik, az nem tud a környezetéről, megszabadul az idő béklyóitól, elrepülhet, meghalhat, olyasmit mûvelhet, amit ébren tiltana a lelkiismerete. Jón Kalman Stefánsson
6. Amikor az ember eltörődött és aludni kíván, úgy tûnik fel neki, hogy a természet is ugyanolyan állapotban van. Anton Pavlovics Csehov
7. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. Mihai Eminescu
8. Az ember annyit álmodozhat a lehetetlenről, amennyit csak akar, de az álmok mindig eltûnnek, amikor felébred. Jeff Lindsay
9. Amikor az ember álmából felriad, és lerázza magáról az álomképeket, nemcsak a megszokott világába való visszatérésnek örül, hanem saját léte érzékelésének is.
10. Amikor az ember tudatára ébred élete véges voltának, már nem kér sokat. Nem áhítozik újabb javakra, sem több hatalomra. Csak azt szeretné, ha megengednék neki, hogy amennyire lehetséges, továbbra is ő alakíthassa élete történetét. Atul Gawande