Amikor Dante a pokolról írt, akár a gyárakat is választhatta volna színpadául. A futószalag melletti sivár munka egyhangúsága kioltja az akarat szikráját és eltompítja az agyat, mégis milliónyi brit munkás kényszerül arra, hogy élete nagy részét ott töltse.

Kapcsolódó idézetek

1. A színház óriási igénybevétel, olyan, mint egy gyár, ahol az ember aláveti magát mindennek. Részese egy rendszernek, egy alkalmazott, annak minden jó és kevésbé jó hozadékával. Ez nagyon nagy áldozatokkal is jár, de egyben sokat is ad. Kamarás Iván
2. Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba. Rejtő Jenő
3. Órák hosszat beszélhetnék a nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. (...) Vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár. Anne Frank
4. Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb. Robert Pattinson
5. A munka is csak egyvalamire jó: elmenekülni a mindennapi létből. Fiatalon fékevesztett fantáziával megálmodjuk, hogy mi mindent szeretnénk, aztán gályázni kezdünk érte. És lassan betévedünk az értelmetlen napi hajtás végeláthatatlan labirintusába. Majd megöregszünk, és tessék, ott a világmegváltó lelkünk egy förtelmes, vénséges testbe burkolva. Nógrádi Gergely
6. Nem az a pokol, ha az embernek nincs választása. Az a pokol, ha borzalmas dolgok közül kell választani. Don Winslow
7. A világ tele van nehéz emberekkel. Néha azonban (valójában gyakrabban, mint hinnénk) mi magunk vagyunk a nehéz emberek. Néha mi magunk vagyunk a pokol.
8. A puszta töprengés kárhozatba visz. A pokol mélységes mély fenekére, ahol nincs egy szemernyi fény, egy csöpp enyhet adó víz, amely megváltana a szenvedéstől. Murakami Haruki
9. Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
10. A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán. Agatha Christie