Ugrás a tartalomra
Amikor először hallod azt, hogy apa leszel, fogalmad sincs még arról, hogyan fog megváltozni az életed. (...) Én szeretem, mennyire ártatlanok a kicsi gyerekek, mennyire szabadon gondolkodnak még. (...) Tíz éve még el sem tudtam volna képzelni ezt. De az élet valójában a gyerekekkel kezdődik csak igazán! Ez mindennél fontosabb.
Kapcsolódó idézetek
-
A gyerek egészen megváltoztatja az ember életét (...). Olyan dolgokat vehet észre, amelyeket addig soha, és olyan dolgokat érthet meg, amelyeket addig nem értett. Azt hiszem, akinek gyereke van, megszûnik létezni, mert onnantól csak a gyerek él tovább, és ettől az ember érdekes módon bölcsebb lesz.
Francisco González Ledesma
-
Nagyon sok mindent másképp csináltam volna, ha meglett volna rá a lehetőségem. Sokan azt mondanák, hiba volt fiatalon szülni, senkinek nem áll szándékában tizenhét évesen teherbe esni, de szerintem nem ez a lényeg. A lányom születése valóban megváltoztatta az életemet, de egy percig se bántam meg. Úgy éreztem, kiváltság, hogy gondoskodhatok róla, és nem ritkán vele együtt nőttem fel. Sőt, lehet, ő gyorsabban felnőtt, mint én. Õ olyan okos, annyira érett, hogy néha egyenesen zavarba jövök, de legtöbbször inspirál engem.
-
Nagyon szerettem volna egy gyereket tőled... azelőtt sosem akartam ezt. El sem tudtam képzelni. De most már gyakran gondolok rá. Arra, hogy milyen jó, ha valami megmarad az emberből. Egy gyerek, akiről olykor eszedbe jutnék. (...) Talán mégis jobb, hogy nincs gyerekünk. Hogy semmit sem hagyok magam után, így könnyebben elfeledsz. S ha olykor mégis eszedbe jutok, akkor is csak arra gondolj, hogy milyen szép volt minden.
Erich Maria Remarque
-
Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszûnt, átértékelődött a világgal együtt. Hirtelen megelevenedtek a színek, ízesebbek lettek az ételek, teljesebb a szerelem, mintha egy varázslatos kör burkolta volna be a mindennapjaimat, boldog voltam, hosszú idő után először nem éreztem magam magányosnak, nem hittem értelmetlennek a létezésemet, mert a lelkem eggyé vált a gyermekével, és ez egy hatalmas erő, olyan kötelék, amit semmi más nem adhat egy nőnek.
-
Azt hiszed, hogy még csak tizenhat éves vagyok, és fogalmam sincs róla, mi a szerelem, ugye? (...) Az az egyetlen időszak, amikor képesek vagyunk igazán szeretni. Félelem nélkül. Az első nagy szakítás után már jobban vigyázunk, jobban rejtegetjük magunkat.
-
Azt mondják, a babával együtt anya is születik. Valóban így van. Ez pontosan azt jelenti, hogy eleinte az anya is olyan, mint egy kisbaba, sok dolgot nem tud még, fel kell nőnie a feladathoz, és ez így normális. Egy féléves kapcsolatban, amikor még alig ismerem a másikat, aki ráadásul nem is tud beszélni, honnan tudnám pontosan, hogy mi baja, amikor sír? Együtt növekszünk és érünk a babával. És fokozatosan tudatosodik csak bennünk, hogy anyák vagyunk.
Sterczer Hilda
-
Mi jelent többet neked: ha valaki azon gondolkodik, hogy meglep valamivel a születésnapodra, vagy ha valóban elmegy ajándékot venni neked? Mi miatt kerülnél összeütközésbe a törvénnyel: ha azon gondolkodsz, hogy bûntettet követsz el, vagy ha meg is teszed? Mi fog többet számítani a gyermekeidnek: ha azon gondolkodsz, hogy szerető és támogató szülőnek kellene lenned, vagy ha tényleg szerető és támogató vagy? Még soha egyetlen gyerek sem mondta: "Legjobban azt csodáltam az apámban, hogy ugyan rendkívül önző volt, és sohasem állt mellettem, amikor szükségem lett volna rá, de nagyon gyakran gondolkodott azon, hogy szerető és támogató apának kellene lennie." Nos, nézzünk szembe a ténnyel: ami valóban számít, az a tett, és nem a gondolat.
Russ Harris
-
Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni - de a gyermekünkkel más a helyzet. Õt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjaink között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.
Fredrik Backman
-
Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz.
Lionel Shriver
-
Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat mûvei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.