Ugrás a tartalomra
Amikor először látogattam Észak-Amerikába, megdöbbenve vettem észre, hogy nem voltak sorompók a vasúti átjárókban és védősövények a sínek mentén. Távoli vidékeken a síneket még gyalogútnak is használták. Amikor hangot adtam a megdöbbenésemnek, a következő választ kaptam: csak a hülye nem tudja, hogy a síneken negyven és száz mérföld közötti sebességgel közlekednek a vonatok. Az is feltûnt, hogy semmi sem tilos, hanem egyszerûen csak not allowed, tehát nem szabad, hiszen az embert a legudvariasabban kérték, hogy Please don`t...
Kapcsolódó idézetek
-
Mozdony füstölög, sínek rohannak a szélnek...
Fáradt vagyok, szememet recsegő sugarak szúrják,
Legyetek jók, ha maradtok, ne sírjatok értem:
Huhogó, vén vagonok ropogása köszönti hazámat.
Demény Péter
-
Ha valaki a cél felé haladtomban utamat állja, kikerülöm mindannyiszor, valameddig a kerülő úton ismét célom felé haladhatok; de félretolom, ha oly keskeny az út, hogy nem lehet kikerülnöm. Vissza nem fordulok. Ne üzenjünk mi sem harcot senkinek, csak szabad utat kérjünk az emberi gondolkodásnak vámtalan országútján! Ne törjünk be senkinek kertjeibe, de emeljük föl bátran az úton keresztbe tett sorompókat!
Apáthy István
-
Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez.
Malena Ernman
-
- Egyszer rátenni az életet egy bizonyos sínre, utána már csak a sebesség fontos, az irány adva van. (...)
- A sebességet... azt mi határozza meg?
- Azt? A hit. A meggyőződés. Százfajta szót találhatsz rá. Az akarat.
- Vagy a kényszer.
- Ezt hogy érted? (...)
- Hogy a hasonlatodnál maradjak: a sín. Rohantál mindeddig ezen a sínen. A sín nemcsak pálya. Korlát is. Csak arra mehetsz, amerre jelöli az utadat. Csak azt teheted, hogy rajta rohansz. Rohansz, rohansz, teszed, amit ez a két korlát parancsol. Amit pedig teszel, azt mások bûnnek is ítélhetik. Eltaposol mindent, ami a sínen eléd kerül. Ez a kényszered, nem cselekedhetsz másképpen. Szerencsétlen embereken robogsz át. Halottakon netán. Aztán egy idő után már nem marad más lehetőséged, csak az, hogy tovább, tovább, tovább, mert akiket legázoltál, azokért bosszút is állhatnak...
Szilvási Lajos
-
Nem lep meg, hogy több millió értelmes ember nehezen tud megbékélni azzal az elképzeléssel, hogy több száz kilométeres sebességgel utazzon magasan a föld felett, egy túlnyomásos csőben, ami több száz tonnát nyom. Ez a tevékenység nem természetes az emberek számára, és bár a fizika törvényeit nem szegi meg, a józan ész törvényeit igen. A technika vívmánya, hogy mindez lehetséges, és bár repülőgéppel utazni statisztikailag nem veszélyes, más kérdés, hogy mennyire tûnik ez természetesnek.
-
- Érdekes. Talán azért, mert te már sokszor voltál Olaszországban, már nem ájulsz el, ha egy Fra Angelico képet vagy egy Bel Paese sajtot látsz. Én meg úgy érzem, hogy halálos vétket követek el minden állomásnál, ahol nem szállok ki. Nincs frivolabb dolog, mint vonaton utazni. Gyalog kellene menni, vagy legalábbis postakocsin, mint Goethe. Hátborzongató, hogy voltam Toszkánában, meg nem is. Hogy íme, elutaztam Arezzo mellett, és hogy arra van valahol Siena, és én nem mentem oda. Ki tudja, eljutok-e még valaha Sienába, ha most nem megyek el?
- Mondd már. Otthon sosem árultad el, hogy ilyen sznob vagy. Mi baj lesz abból, hogy nem nézted meg a sienai primitíveket?
- Ki kíváncsi a sienai primitívekre?
- Hát mit akarsz csinálni Sienában?
- Mit tudom én. Ha tudnám, talán már nem is izgatna. De ha kimondom ezt a szót, Siena, az az érzésem, hogy ott megláthatnék valamit, amitől minden rendbe jönne.
Szerb Antal
-
Az élet nem olyan, mint a nyílt pályán robogó gyorsvonat, amely egyforma sebességgel halad. Az élet néha felgyorsul, néha lelassul. Néha öt kilométeres sebességgel mászik, például bizonyos tanórákon, néha meg ezerkétszázzal suhan, mint a szuperszonikus repülőgépek (a szülinapi parti előtt), és azt sem tudjuk, hova kapjunk, annyi a feladat.
Nógrádi Gábor
-
Van valami romantikus abban, ha egy nehezen überelhető vonalon vonatozunk. A szabadság érzése jár át, és közben megcsodálhatjuk a világ legveszélyesebb vidékein lefektetett pályákat, és az azt megvalósító emberi zsenialitást.
-
Megijedtem. Szorongó érzés vett rajtam erőt. Nem félek, én úgysem félek - akartam mondani. Féltem. Nem emlékeztem rá, hogy valaha is ennyire erősen éreztem volna a félelmet. Nem szabad félnem, hiszen nyár van, az ablakon bever a napfény, az utcán emberek sétálnak, körülöttem is emberek ülnek, csak kiáltanom kell, és megvédenek.
Berkesi András
-
Idekint, a dróton kívül (mondhatni Európában) egyik fő gondunk épp az idő: hogyan osszuk be, hogyan használjuk ki, hogyan zsúfoljuk belé rengeteg tennivalónkat. Odabent, a dróton belül (mondhatni Keleten) az volt a kérdés: mit kezdjünk vele? Miképpen üssük agyon, rövidítsük meg, miképpen töltsük ki valamivel, akármivel, mert iszonyatosan üres volt, üres és hosszú, akár egy kiapadt folyómeder, vagy ellenkezőleg, mint egy felduzzadt holtág: ott pangott, bugyborgott, böfögött körülöttünk, sehogy sem akart lecsorogni.
Székely János