A halál pillanatában az ember elereszt mindent, a tenyeréből kihullajt mindent, és nem kíván megragadni semmit.

Kapcsolódó idézetek

1. A végső pillanatban, a halál pillanatában mindenki csak ember - semmivel sem több és semmivel sem kevesebb.
2. Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna. Ámosz Oz
3. A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan. Johann Wolfgang von Goethe
4. Az embernek eleve nincsen semmije, ami "ténylegesen" az övé lehetne, mert bármit bármikor elveszthet, bármit elvehetnek tőle, bármi bármikor elromolhat, elvesztheti az értékét, és ha véletlenül hosszan megmaradna az ember látszólagos tulajdonában, a halálba már végképp nem viheti magával. Itt kell hagyjon az ember mindent, bármiről is hitte azt, hogy az övé. Laár András
5. Amikor a halál elragadja az embert, mindig az élet végének emez oldaláról ragadja el. Hátulról tör rá a halál, s itt éri utol még életében. William Faulkner
6. Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat. Umberto Eco
7. Az érintés halálos. Az ember másvalaki kezébe adja a szívét, és védtelenné válik.
8. Bármelyik pillanatban szörnyû váratlansággal elragadhat a halál. Anton Pavlovics Csehov
9. Bármely pillanatban meghalhat az ember, ha elfelejti vagy nem veszi észre, hogy él, hogy feltétlenül akarnia kell valamit, s hogy nem szabad elhagynia magát. Andrej Platonov
10. A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat mûve. És nem ismer kegyelmet.