Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, utánahalhatunk, vagy tovább létezünk, hogy ünnepeljük az életét.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valakit szeretek és azt elveszítem, akkor a gyászt mindenképp végig kell élni, gyászolnunk kell holtunkig azt, akit szerettünk. Konrád György
2. Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyû. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!
3. Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan. Edith Eger
4. Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.
5. Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle. Émile Zola
6. Lehet, hogy valahányszor kinyitjuk a szemünket, újjászületünk, de ez esetben feltehetőleg meg is hal valami, amikor behunyjuk. Jón Kalman Stefánsson
7. Ha az ember megemlékezik valakiről, aki már meghalt, azzal talán egy icipicit még életben lehet tartani az illetőt. Kim Stanley Robinson
8. Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla. Carlos Ruiz Zafón
9. Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
10. Amikor egy nagy szerelem véget ér, először az ember azt hiszi, nem éli túl. Aztán túléli. És nemcsak túléli: talál újabb szerelmet, amiben egyre több öröme telik. Más az új szerelem, mint az előző, de újra érdemes élni miatta. Csongrádi Kata