Amikor lefotózol valamit, azzal együtt megörökíted olyannak, amilyen. A történetek is ilyenek. Szóval ha meghalunk, történetekké válunk, és valahányszor elmondanak egy ilyen történetet, olyan, mintha itt lennénk. Csak történetek maradnak utánunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy ember annyiszor mondja el a történeteit, hogy eggyé válik velük. Azok túlélik őt, s így ő maga is halhatatlan lesz.
2. Azt mondják, hogy mielőtt meghalsz, az egész életed lepereg a szemed előtt. Mintha kapnál egy fényképalbumot minden pillanatodról, így tudod, hogy itt voltál, hogy szerettek téged, hogy léteztél. (...) Úgyhogy csak az a pillanat marad ott élet és halál között, hogy elbúcsúzzunk.
3. Az emlékezet hasonló a többszörösen exponált fényképhez. Az egyik esemény rárakódik a másikra, és lehetetlen a kettőt egymástól különválasztani. Minél idősebbek vagyunk, annál több ilyen többszörösen exponált emlékünk van. (...) Ahogy telnek az évek, gyûlnek a tapasztalataink, életünk kis történetei annál jobban eltorzulnak, és végül mindannyiunk története hamissá válik. Michelle Richmond
4. Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
5. Mi az ember, ha nem emlékei összessége? Csupán egy történet vagyunk, amit megélünk. Egy mese, amelyet önmagunknak mondunk el.
6. Az anyag állandóan változik, hogy újabb és újabb történeteknek adhasson testet, a megtörtént történetek viszont öröklétûek. A történet az egyetlen dolog ezen a világon, ami változtathatatlan, megsemmisíthetetlen, ami örök, ami tényleg maradandó. A történetek akkor is megtörténtek egyszer, ha a világ sem lesz majdanán. Csányi Vilmos
7. Minden befejezett ember azonos a megtörtént történetével. Ami az emberből tényleg létezik, és nem is múlik el belőle, az a története. Ez a létezés különleges, anyagtalan, örökkévaló formája. Az emberi történetet nem lehet meg nem történtté tenni, visszacsinálni. Meg lehet bánni, el lehet felejteni, lehet másképpen elmesélni, ki lehet színezni, de ez a megtörtént történeten semmit sem változtat. Csányi Vilmos
8. Amikor hátrahagysz valamit, és új fejezetet kezdesz, az mindig egy kis halál, és persze ott van a sokkal nagyobb halál is. Ez az élet körforgásának része, és mint ilyet, állandóan megtapasztaljuk.
9. Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy velünk együtt a világnak is vége lesz. Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, ahogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is. Tonya Hurley
10. Léteznek olyan emlékek, amelyek napszállta után alakot öltenek. Figyelnek. Csak arra várnak, hogy beszéljenek róluk. A szavaknak hihetetlen erejük van. Néha elég egy gondolat, és a világ megcsavarodik az ember körül. Laurell Kaye Hamilton