Annyi emlék - s e kedves helyem Mi okon most mégis idegen? Szemem a távolba téved el, Csalogat valami innen el...

Kapcsolódó idézetek

1. Itt születtem, nevekedtem s élem hosszú éltem; Milyen furcsa, hogy magamat idegenben érzem. A világ ki van fordulva régi jó sarkából, Ki is jutott a fülünknek a nagy csikorgásból.
2. Messze tőled - szívem törve, örök búcsút int, Szemed búja szemembe bújva ne csábítson megint.
3. Egyszer ismeretlen távolba vágyom, Máskor megriaszt egy álom, Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tûz Már nem vigyáz e cseppnyi földre, S el kell mennünk mindörökre.
4. Félre szememtől... s lám, szemem enged, félre szívemből!... a szív heve hûl, emlékezetemből félre!... Nem! Ennek a szónak az emlék szembeszegül. Adam Bernard Mickiewicz
5. Akik szeretnek, messze vannak, Akit szeretek, messze van, - És jaj, tán minden veszve van - Mondogatom tompán magamnak. Tóth Árpád
6. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
7. Mert messze vagy, mert messze vagy, olthatatlan a szomjúságom, hangodat, hogyha hallanám, nem lenne több szomorúságom, hogyha látnám szép arcodat, le nem venném a szemem róla, s titkon néznélek éjjel is, álmodban, amikor nem tudsz róla. Várnai Zseni
8. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
9. Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.
10. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.