Félre szememtől... s lám, szemem enged, félre szívemből!... a szív heve hûl, emlékezetemből félre!... Nem! Ennek a szónak az emlék szembeszegül.

Kapcsolódó idézetek

1. Én azt hittem, nem szeretlek, de az emlékek szemembe nevetnek, szépek és fájnak, előlük elszaladok, már magam sem tudom, hogy mit akarok.
2. Az elme emléket hadar, Egyszerre fájni kezd a lét, A kitelt idő még több fényt akar, Így feszíti szét korhadt keretét. Ákos
3. Messze tőled - szívem törve, örök búcsút int, Szemed búja szemembe bújva ne csábítson megint.
4. Az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem! A szívem, az hajthatatlan.
5. A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.
6. "Ezt tettem" - mondja az emlékezetem. Ezt nem tehettem - mondja a büszkeségem, és kérlelhetetlen marad. Végül - az emlékezet enged. Friedrich Nietzsche
7. Hiába nézel a szemembe, Esténként ugyanúgy veszem be A gyógyírt, Ami az emlékedtől végleg elszakít. Hiába nézel a szemembe, Többé már nem veszem kezembe A képed, Ami az emlékeddel együtt elégett. Intim Torna Illegál
8. Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt. Erich Maria Remarque
9. Annyi emlék - s e kedves helyem Mi okon most mégis idegen? Szemem a távolba téved el, Csalogat valami innen el... Vajda János
10. Bárcsak mindent el tudnék felejteni! Az emlékeim miatt szenvedek. Nem a testem fáj. A lelkem.