Anya keze csodálatos Rám teszi, és megvigasztal Mikor vele könnyét törli Velünk sír a sok-sok angyal.

Kapcsolódó idézetek

1. Áldott kezeddel símogatsz meg, Anyám. Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel símogatsz meg. Ady Endre
2. Várj, a kezed ne húzd el! Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz! Ha sírsz, a szemed ne takard el! Miért titkolnánk, Hogy egy kicsit nehéz? Zorán
3. Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó. Károlyi Amy
4. Tudom, hányszor imádkozott értem, és éjszakánként mennyit sírt anyám. Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túléltem. És hogy most is sír, de akkor is büszke rám. Road
5. Édesanyám, édesanyám, olyan jó, hogy figyelsz reám, olyan jó, hogy itt vagy velem, olyan jó, hogy fogod kezem. Juhász Magda
6. Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyû tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörûségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter
7. Lehetett bármilyen nagy a bánatom (...), anya mindig segített a feltétlen szeretetével. Mert egy jó anya ezt csinálja, szereti a gyermekeit és nem töri össze.
8. Valahányszor anyám jut eszembe, Fájó könnyek gyülnek a szemembe És keblemből sóhaj tör elő. Jó anyám, hogy vágyódom utánad S álmaimban fonódik reám csak Két karod, a forrón ölelő...! Morris Rosenfeld
9. A világon van sok millió ember, S van sok ezer, ki téged szeret, De hogyha baj van, már egyik sem ismer, S nem törődik senki sem veled. Csak egy van, aki melletted áll mindig, Jó szellemként követ, vigyázva rád - Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát: A te drága, édes, édes, édes jó anyád!
10. Amikor anyám a szemembe néz, azt hiszem, egy angyal vagyok. Tenyerei közé veszi arcomat, ilyen szépen senki nem tud ölelni, és csókja ma is lüktet homlokomon. Magához húz: - szeretlek, kisfiam. Fülembe suttogva gyönge hangja szólt. Karácsony este volt. Papp Für János