Apályok és dagályok végtelen sora tartja hullámzásban mindkettőt, a tengert és a nőt. A nőben valami nálánál nagyobb erő munkálkodik, a férfi viszont szilárd, akár a part, amely a tengert, a női természetet öleli. A férfi azt szeretné talán, hogy ha változik is, miatta változzon a nő, de bárhogy kívánja ezt a férfi, a nő az elkövetkező ötezer évben is csak a Hold szeretője marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörûségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem. Nagy István Attila
2. A Hold a tengert a partra vonzza, az embereket pedig a saját felszínére. A farkasok felemelik a pofájukat, és az éjszakai égbolton függő ezüstös korong felé üvöltenek. Az emberek felemelik a fejüket, és távolabbra néznek, a végtelenségbe. Ez mindig is így volt - és most már úton vagyunk a végtelenbe. Tim Marshall
3. Ha egy férfi szeret egy nőt, párja valósággal ragyog a szerelemtől és a megelégedettségtől. A legtöbb férfi ilyenkor naivan azt hiszi, hogy ez a ragyogás örökké fog tartani. De azt várni egy nőtől, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen, olyan, mintha azt várnánk az időjárástól, hogy sose változzon, és örökké süssön a Nap. John Gray
4. Olyan vagyok, mint az óceán, nálam is megvan a dagály és az apály órája; apálykor láthatók szennyes mélyeim, de amikor a tenger vize visszaáramlik, csak a hullámaimat látni. Victor Hugo
5. A szerelem olyan, mint a hegyi patak, ha elfogják a folyását, akadályokat gördítenek útjába, nő-nő, egyre csak nő, mig oly erős nem lesz, hogy a legerősebb sziklát is elmozdítja útjából.
6. A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét, Joan. A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya. Elsüllyedt hajók vannak benne, sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz, megvasalt ládák aranyos kincsekkel. Erich Maria Remarque
7. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Reményik Sándor
8. A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni. Benyák Zoltán
9. Lehet, hogy a párok a hatalomért küzdenek egész életükön át. A férfi is a maga módján, a nő is a maga módján, de mindketten küzdenek. Az egész folyamatos piszkálódás és harc. A férfi azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a nőt, a nő pedig azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a férfit. Csakhogy az irányításnak nincs köze a szerelemhez. Osho
10. A földnek a halász számára határai vannak; a folyó viszont, sötétben, holdvilág nélkül: határtalan. Más érzés ez, mint amit a tengerész érez a tenger iránt. Igaz, a tenger sokszor zord és komisz, de kiabál, üvölt, van benne tisztesség; a folyó ellenben csöndes és álnok. Nem morajlik, mindig nesztelenül folyik tova, és számomra a tovasikló víznek ez az örök mozgása félelmetesebb, mint az óceán emeletes hullámai. Guy de Maupassant