Ugrás a tartalomra
Az a szomorú tény - tapasztalataim alapján mondom -, hogy nincs olyan asszony manapság, akinek a női önérzetét ne sértettük volna meg. Észre sem vesszük, mert a két nem közötti alaphelyzet eleve sértő a nőkre nézve: ha nem látok az asszonyomban többet, mint amit az emberiség évezredek óta lát benne: sértő. Ha rálegyintek, ha nem hallgatom meg, ha nem méltatom arra, hogy életem nagy kérdéseit megbeszéljem vele: sértő. Ha nem fedezem fel értelmét, méltóságát: sértő. És legyen az a nő egy kóbor utcalány, egy áruházi pénztárosnő vagy éppen az angol királyi családhoz tartozó Diana hercegnő - életét a női lényének sérelme nélkül megúszni nem tudja.
Kapcsolódó idézetek
-
A legtöbb nő azt képzeli magáról, hogy jó egynéhány tulajdonsága van, ami más nőnek nincs, nem lehet meg. Egy nőt azzal lehet a legérzékenyebben megbántani, ha azt mondjuk rá, hogy "sablonos". A legsablonosabb asszony, aki szinte tucatszerûen olyan, mint sok más ezer nő, a legnagyobb sértésnek veszi, ha egy férfi erre a sablonosságra csak célzást is tesz.
Gonda Béla
-
Akadnak néha nagy és erős érzések a világon. Azokba mindig sajnálat vegyül. Minél jobban szeretjük imádatunk tárgyát, annál inkább áldozatnak látjuk. A nő iránt való részvét némelyeknél túlcsap az értelem határain. Együttérzésük elérhetetlen körülmények közé helyezné a nőt, amilyenek nincsenek a világon, csak a képzeletünkben élnek, és még a levegőre is féltékenyek, amely körülveszi, még a természeti törvényekre is, még a születése előtt eltelt évezredekre is.
Borisz Leonyidovics Paszternak
-
Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.
Müller Péter
-
A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz!
Agatha Christie
-
Önérzetes nő a legnagyobb ritkaság. Néha megrémülök, milyen megalázó helyzetben éltek, s hogy ezt milyen sokáig tûritek. Valójában minden nő: királynő. Önmagának ad rangot, és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba.
Müller Péter
-
Számomra az egész világ, a természet, a tenger, a föld gömbölyûsége, az élet egésze, mind a nőket jelképezi. Nagyon tisztelem a nőket, nem tudnám nélkülük elképzelni az életemet. Felháborít az, hogy a kisebbségük, a férfiak mögé helyezésük megnyilvánulásaival még ma is találkozhatunk. Nem egyszerûen a jogok egyenlőségéről van szó, egész másról... nem tudom az okát, de sokkal több boldogtalan nővel találkoztam, mint férfival.
Demjén Ferenc
-
A szégyenkezésre természetesen szükség van, így kívánja meg az illem. És ezt várják el egy nőtől. Nekünk nőknek sok érzelmet kell megjátszanunk, amit valójában nem érzünk... azt viszont nem bírom elviselni, ha olyasmit kell mondanom, amiről egyértelmû, hogy másképpen gondolom. Mi értelme van ennek az alakoskodásnak? Ha a világ egy bizonyos módon bánik a nőkkel, felesleges megjátszani az ellenkezőjét. Nem, sosem szégyenkeztem. Egy csöppet sem. Sőt, minden jogom megvan, hogy büszke legyek mindarra, amit elértem... persze, ezt nem kürtölhetem szét ezekkel a szavakkal. Ki tudja, mit szólnának az emberek...
George Bernard Shaw
-
Igen nehéz megállapítani azt a határt, amelynél bizonyos szavak és cselekedetek elvesztik ártatlan jellegüket és közönséges sértéssé fajulnak. A sértés érzés dolga. Függ főleg attól, hogy a sértett mily társadalmi környezetben él és mennyire érzékeny. Azzal a kitétellel: "ez nem sértés!" legyünk óvatosak, mert ez mindig az egyéntől függ. Az egyik nyugodtan elfogad vaskos gorombaságokat anélkül, hogy sértve érezné magát. A másik már egy élesebben kiejtett ellentmondást célzó indulatszótól érzi magát megsértve. Ez nézet, felfogás és temperamentum dolga.
-
Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatta talán a nőt, mint ahogy a férfit megnyugtatja, de szomorúvá teszi. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt. Először fel kellene borítani a társadalom egész rendjét, és aztán újjáépíteni. Másodszor: a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait, amelyek már szinte természetévé lettek, kellene gyökeresen megváltoztatni. Csak akkor foglalhatná el az asszony magához méltó, tûrhető helyét a világban. És végül, ha mind e nehézségeket sikerül legyőzni az alapvető újításokkal, még mindig semmire se mehet a nő, amíg önmagát még gyökeresebben át nem formálja. Kérdés, nem pusztul-e el akkor éppen az az éterikus valami, ami az asszony igazi lénye. Súlyos problémák ezek, és gondolkodással sohase birkózhatik meg velük senki. Az asszony is csak egy módon oldhatja meg őket. Abban a pillanatban, amikor szíve kerekedik felül, az egész kérdés elillan.
Nathaniel Hawthorne
-
Nem. Én nem vagyok kedves ember. Ezzel tisztában kell lennie. Sok fáradságot takaríthat meg vele, és időt is. Nem létezik bennem egy nyájas, kedves ember, akit ki lehet csalogatni a fényre. Igenis csípős vagyok, olykor sértő. Ilyen vagyok. Tetőtől talpig. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Ez az igazság. Munkám során a természetem túlnyomó részt előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Nem változom meg.