Az agy súlyos megbetegedésével szemben az orvosi mesterség a legtöbb esetben tehetetlen, de a hisztériás bántalommal sem tud mit kezdeni. A természet kegyes jóságára kell bíznia, hogyan és mikor van kedve a reményteljes kilátásokat valóra váltani.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idegsebészet egyik fájdalmas alapigazsága, hogy az ember csak úgy válhat igazán jóvá, úgy szerezhet tapasztalatot a nagyon nehéz esetek operálásában, ha rengeteget gyakorol, ami egyben azt is jelenti, hogy eleinte sokat fog hibázni, és sérült páciensek sokaságát hagyja hátra. Gyanítom, ehhez kissé pszichopatának kell lenni, de legalábbis igencsak vastag bőrre van szükség hozzá. Egy jólelkû orvos valószínûleg inkább feladja, hagyja, hogy a természet járja a maga útját, és megmarad az egyszerûbb eseteknél. Henry Marsh
2. Szeretjük hinni, hogy az agy mindenre képes, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani, ha rászánjuk magunkat. De (...) vannak dolgok, amikre az agy nem képes. Olykor, amikor megoldhatatlan problémával állunk szemben, nem az agy képes azt megoldani, hanem a szív.
3. A függőség gyógyíthatatlan, krónikus agyi betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. Az áldozatok hibáztatása, megszégyenítése és büntetése egyszerûen nem mûködik. Úgy tûnik azonban, hogy a társadalom képtelen szakítani saját elavult és hatástalan szemléletétől való függőségével.
4. Ha valaki a szíve legmélyén nem akar meggyógyulni, akkor nem is fog. Lehet bármilyen nagy tudású az orvos, aki kezeli. Minden belül dől el.
5. A lélek gyógyítása más, mint a sebészet. Nem elég egy vérkép és egy EKG. A lelki bajnál a haladás nagyon nehezen mérhető, és ha valami baj van, cselekednünk kell. Sok a bizonytalanság, nagy a félelem, és ami valaki számára könnyû, ahhoz másnak elkepesztő belső erőre van szüksége. De meg kell próbálunk, harcolnunk kell a démonjainkkal, szembe kell néznünk a valósággal, és néha muszáj segítséget kérnünk, és ha ezt megtesszük, meggyógyulhatunk.
6. Az orvosi pályához elengedhetetlen a pszichés alkalmasság - a képesség a félelmetesen nagy nyomás alatti döntéshozatalra, a rossz hírek közlésére a gyötrődő hozzátartozókkal, a halállal való szembesülésre nap mint nap. Olyasmi, amit nem lehet bemagolni vagy osztályozni: a nagy orvosnak a szíve is hatalmas, aortatágulata van, annyi részvét és emberi jóság kering benne. Adam Kay
7. Az egészséges emberek, önmagamat is ideszámítva, egyszerûen nem értik meg, milyen gyökeresen megváltozik minden, miután valakinél halálos betegséget állapítanak meg. Hogyan kapaszkodik a reménybe, bármilyen hamis, bármilyen csekélyke legyen is az, és mennyire vonakodik az orvosok legtöbbje attól, hogy megfossza a betegeit ettől a halvány reménysugártól. Henry Marsh
8. Lehet, hogy a betegség bizonyos hatalommal ruházza fel az embert: szembenézhet az élet bármely keserûségével anélkül, hogy fejet kellene hajtania előtte, hiszen nincsen már semmilyen elvárása vele szemben, számára az élet már olyannyira véges, hogy számításba sem kell vennie többé.
9. Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett. Mással is megesik ugyanez, s vagy tudatára sem ébred, hogy mi történt vele, vagy lelki nagyságával kérkedve megőrzi nyugalmát rendületlenül. Márpedig mégiscsak rettenetes volna, ha a tudatlanság és a tetszelgés többre menne, mint a belátás. Marcus Aurelius
10. A véletlent ugyanúgy kell kezelnünk, mint egészségünket; örüljünk neki, ha kedvünkben jár, legyünk türelemmel, ha ellenünk fordul, s komoly orvosságot csak akkor használjunk, amikor végleg nem tehetünk másképp. Francois de La Rochefoucauld