Az Alföld nem lenyûgöző. Legalábbis az a része, ahol a nyarakat töltöttem, de meggyőződésem, hogy másutt sem különösebben magával ragadó. Pedig az emlékek mindent megszépítenek, szokták mondani, engem viszont azóta sem kerített hatalmába a délibáb, az olcsó kocsma vagy a napsugaras ház, amiben ember és disznó együtt emészti a napokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Hû maradok ahhoz az elhatározásomhoz, hogy beszámolómat nem terhelem tájleírással, nem mondom el, hogy ez ilyen szép, az amolyan gyönyörû, emez ilyen fenséges, amaz olyan csodás - mert hiszen mi értelme volna ennek? Az ember csak halmozza a jelzőket és végül legunalmasabbá éppen az válik, ami a legszebb. Benedek István
2. Az emberi természet olyan, mint egy város. Nem szabad, hogy néhány rosszabb része eltántorítson az egésztől. Biztos vannak kevésbé előnyös vonásai, egy-két kétes negyed és külváros, de az egész alapjában véve megéri. Matt Haig
3. Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, amíg ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a múlt képeit, amelyek, ha olykor összefacsarják a szívemet, fölidézik az eltûnt napok édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak - nem akarom elûzni. Nem akarom elûzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rágondolni. Megőrzöm, ami Õbelőle még él, amíg megőrizhetem. Hisz azok a képek is, amelyek a legerősebben dobogtatták meg szívünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, amikor az idő már mindentől meglopott bennünket, amikor boldogságunk egész paradicsomából csak valami iszonyúan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén! (...) Amikor a múltat is csak úgy sejtjük, akár a jövőt! Ambrus Zoltán
4. A hírnév nem jelent semmit önmagában, nem teszi tökéletessé az életed. Olyan ez, mint a délibáb: minél közelebb érsz hozzá, annál tisztábban látod, hogy nincs ott semmi, csak az agyad ûzött veled tréfát. Justin Randall Timberlake
5. Az utazásban időnként a helyváltoztatás a legjobb élmény. Ahogy megy a táj, ahogy együtt vagy a helyiekkel, ahogy múlik az idő. Igazából mindegy, milyen körülmények között, csak haladj. Minél lerobbantabb és fárasztóbb, annál szebb emlék lesz belőle.
6. Lám, milyen különbözők is lehetnek az élmények itt az Északi-sarkon! Lehet gyilkolni és falni, lehet méricskélni és számolni, lehet megőrülni a magányosságtól, a rettegéstől, de bizonyosan ugyanúgy megőrülhet valaki a lelkesedéstől is, amelyet a túlságosan sok szépség fokoz elviselhetetlenné. De annyi bizonyos, hogy soha senki nem élhet meg a sarkvidéken mást, csak amit önmagából ad hozzá.
7. Minden ország legromantikusabb tájéka az, ahol a hegyek találkoznak a síksággal, az alfölddel... és éppígy a történelem legfestőibb korszakai azok, ahol egy barbár időszak durva és vad szokásait éppen megújítják. Walter Scott
8. Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyírő József
9. Kérdezem magamtól: a szülőföld táj- és emberélménye meddig marad meg bennem? A szülőföld állandó, de kiegészülő, alakuló, bővülő élmény is, beleágazik más tájakba, új vidékeket társít, viszonyítási alapul szolgál, kiterjed, megnagyobbodik. Ahányszor más tájat látok - ahányszor lehetőségem van másféle ismeretforrás birtokbavételére -, annyiszor hasonlítom a szülőföldhöz, annyiszor emelem magamhoz a szülőföldemet. S minél messzebbre megy az ember, annál magasabbra kívánja emelni gyermek- és ifjúkori önmagát. Minél többet látok a világból, életből, történelemből, annál magasabbra szeretném fölmutatni valamikori önmagamat.
10. Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörûen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet. Szilvási Lajos