Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat!

Kapcsolódó idézetek

1. Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint ûrben égitest, kering a lelkemben hiányod. József Attila
2. Egy régi szempár fénye éget, hang suttog, elfoszló zene, s nyomán szívemben újraéled letûnt idők igézete. Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
3. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
4. Nincs már semmi, ami gátol, Szemeimben tûz ég-lángol! Tudom miért, s merre menjek, Mögöttem múlt, előttem az élet!
5. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
6. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
7. Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltûnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad.
8. Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.
9. Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára! Garay János
10. Az emlékek kísértenek, Visszfényük egyre nő, Mit érnek, ha a lángokat Elmossa az idő? A tûz után, ha a mezőn Már pernye sem remeg, Ki látja meg a hamuban A szénarendeket?