Ugrás a tartalomra
Az egyén igazságérzete mindenkinek a legfontosabb. Azt nem tudja felülírni a társadalmi igazságosság követelménye. De pont azért fontos, hogy társadalomként mûködjünk, hogy egyénileg is megvédjük az embertársainkat attól, hogy bosszúcselekményeknek az elkövetői vagy adott esetben az áldozatai legyenek. Felelősséggel tartozunk egymás emberségéért is.
Kapcsolódó idézetek
-
Az igazságtalanság érzése univerzális. Minden emberi lény érezte már. Ennek a heves érzésnek köszönhetően vágyunk évszázadok óta több jogszerûségre és elismerésre fizikai, pszichés, valamint társadalmi elfogadás és egyenlőség terén. A cél mindig az, hogy igazságot szolgáltassanak nekünk, és hogy olyan világ épüljön, amely jobban figyelembe veszi elképzeléseinket.
Vincent Trybou
-
Mindenkinek az életében van fájdalom és igazságtalanság. Egyeseknek sokkal több nehézség jut, mint másoknak. Úgy tûnhet, nincs kiút, nincs remény, és egyedül vagy. Hogy állítjuk vissza az igazságot egy olyan világban, ami mélyen igazságtalan? Mitévők legyünk egy olyan helyzetben, ahol nem tudjuk, mit tegyünk? Nincs könnyû válasz. A büntetés nem válasz. A feladás sem válasz. Saját válaszokat kell találnunk. Ez úgy tûnhet, meghaladja erőnket, de a legfontosabb, hogy megpróbáljuk.
-
Tényleg minden emberben van igazságérzet? Mi a helyzet akkor a bûnözőkkel? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy bennük is megvan, de ezeknél az embereknél a vágyak szép lassan legyőzik a jogérzéket, így a szenvedély erősebb bennük, mint az igazság iránti érzék.
Anne Frank
-
Az emberek világszerte fokozatosan egyre inkább alapvető értéknek tekintik az egyenlőséget és az egyén szabadságát. Csakhogy ez a két érték ellentmond egymásnak. Az egyenlőség csak úgy biztosítható, ha megnyirbáljuk azok szabadságát, akik többel rendelkeznek belőle. Annak garantálása, hogy minden egyén azt tehet, amit akar, elkerülhetetlenül sérti az egyenlőséget.
Yuval Noah Harari
-
Ha az igazság önállóan, önmagában nem állna fenn, hanem értékét és jelentőségét az emberi lélek érzéseitől kapná, akkor nem lehetne minden ember egyetemes célja. Önmagában megálló létét éppen azzal ismerjük el, hogy elérésére törekszünk.
Rudolf Steiner
-
Egy fontos erkölcsi alapelv - (...) a hûség - megsértése önmagában is kockázatos dolog, hiszen a hûtlen félnek azzal kell szembenéznie, hogy a közösség a jog és a közmegítélés eszközeivel fogja megtorolni tettét. A hûtlen fél számíthat a családi bosszúra, az ismerősök és barátok elfordulására, a gyerekek szeretetének elvesztésére. Ezért a hûség nem mindig erény, hanem sokszor kalkuláció eredménye. Az emberek sokszor addig hûségesek, amíg megéri nekik.
Szendi Gábor
-
Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.
Gary Chapman
-
Mikor tanuljuk meg végre, hogy valamennyien egyetlen rendszer alkotóelemei vagyunk? Amíg a világot el nem tölti az embertársaink iránti szeretet, mégpedig fajra, színre és vallásra való tekintet nélkül; amíg életünket és tetteinket nem hatja át az összetartozás érzése, amíg az emberek tömegei nem éreznek felelősséget társaik boldogulása és jóléte iránt, addig sosem valósulhat meg a társadalmi igazságosság.
Helen Keller
-
A demokrácia értelme, célja nem más, mint mindennemû állami abszolutizmus individualisztikus korrekciója. Igazság, igazságosság az egyéni erkölcs koronaékszerei, s ha összeütközésbe kerülnek az állam érdekeivel, olykor még államellenes hatalmak színében is feltûnhetnek, holott valójában az állam magasabb, mondjuk így: földöntúli javát tartják szem előtt.
Thomas Mann
-
Tudom, mi a sors, tudom, mi az igazságosság. Miért volna a kettő egymással ellentétben? Hát nem törvény bennünk egyformán, mindannyiunkban, anélkül, hogy bárki tanított volna rá, az igazságérzet? És nem sorsszerû a való világ, amelybe akaratunktól és tudatunktól függetlenül beleszülettünk, és amely lépten-nyomon okok és okozatok kapcsolatára tanít? Van jó és rossz, mint ahogy van világosság és sötétség, van élet és halál; s a jónak-rossznak fölismerése nem törvény talán agyunkban és szívünkben, az igazságosság rendszerében? !
Mesterházi Lajos