Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyûlölöm. Amikor ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szûkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltûnnek, ám virtuálisan továbbra is őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék. Hogy még véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen építettél fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor dobod be a törölközőt? Mikor ismered el, hogy egy veszett ügy tényleg az? Van egy pont, amikor már túl sok... amikor már nem harcolunk tovább. Feladjuk. Ekkor kezdődik az igazi munka. Reményt kell találnunk ott, ahol semmi sincsen.
2. Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka. Nicholas Sparks
3. El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.
4. Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni. Berkesi András
5. - Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket? - Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltûnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat. Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk. A kör pedig a mi családunk.
6. Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon? Márai Sándor
7. Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani.
8. Od`adtam néked mind a lelkem. (Van-e, van-e ily elhagyott?) Most itt ülök a lábaidnál, s már úgy érzem, nem is vagyok. Kosztolányi Dezső
9. Felmerült bennem a lélekutazás gondolata. (…) A régi japán népmesékben gyakran előfordul, hogy a lélek átmenetileg elhagyja a testet, ezermérföldnyire távozik, ott elvégez valami fontos dolgot, majd visszatér az eredeti testbe. Murakami Haruki
10. Az ember mindenhová magával viszi a kínjait. Lelkileg sokkal hosszadalmasabb elszakadni valahonnan, mint fizikailag. Jeanette Winterson
11. De egy szép napon felébredtem és elvágtam a hurkot amivel a múlthoz kötöztek. Ez volt életem első igazi kilengése. Azóta nincs istenem barátom nyugtom. A végtelent érzékelem és félek hogy elveszek benne. Kassák Lajos
12. Mifelénk a halottak napja a legfontosabb ünnep (...). Ilyenkor tízmillió gyertya gyúl, a holtak szellemei kikelnek a sírból és karöltve járnak körbe, mindenki felkerekedik, hogy találkozzék a halottaival, azok meg üdvözlik az élőket.
13. Az átmeneti különélés nem egyenlő a halállal (...). Olyannyira közel áll a halálhoz, hogy ugyanolyan fájdalmat érzünk, mint amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk. A halál árnyékának völgyéből azonban van kiút. Gary Chapman
14. Abban a pillanatban, mikor feladsz valamit, megteremted a lehetőséget, hogy valaki más helyetted érje azt el. Kobe Bryant