Az életben mindent és mindenkit el lehet felejteni. (...) A lelkünk nem borostyánkő, amely évmillió évekig őrzi szerelmünk szúnyoglábait.

Kapcsolódó idézetek

1. AZ élet elhasználódott, már nem annyira élvezzük, dörzsöli a lelket, összetöri az álmokat. Senkinek sem tudunk erről beszélni. Senkivel nem oszthatjuk meg bizalmasan, hogy el szeretnénk hagyni ezt az életet egy másik élet kedvéért, és hogy nem tudjuk, hogyan kellene ezt megtenni. Hogyan mondjuk meg a hozzánk közel állóknak, hogy szeretetük életre keltett, de most pusztít? Hogyan mondjuk meg azoknak, akik szeretnek, hogy valójában nem szeretnek?
2. Meg kell tanulnunk elviselni, hogy az ember nem központ a világban. A kicsinységünk tudatát. Azt, hogy nincs több életünk, érted, hogy mindenki egyszer születik, és egyszer hal meg. Egyszer, és soha többé. Hogy akit eltemettek, az porrá válik, és öntudatlan része lesz az anyagnak. Hogy a bûnt nem tudod már jóvátenni, az elmulasztott örömet nem tudod már visszahozni, hogy akitől elbúcsúztál, az nem jön még egyszer vissza, hogy egyetlen élete van mindenkinek, (...) és mindenkié ugyanolyan szent és ugyanolyan egyszeri. Fehér Klára
3. Az ember nem hagyhatja maga mögött a lelke egy darabját. Nincs szükség fölösleges búcsúzkodásokra. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
4. Én nem hiszek a nagy fájdalmakban, nagy megbánásokban, mély emlékekben. Minden elmúlik, még a nagy szerelmek is. Ez a szomorú és egyben ez a magával ragadó az életben. Csak egyfajta életszemléletről beszélhetünk, mely feltámad időnként bennünk. Ezért jó, ha mégis volt egy nagy szerelmünk, valami szerencsétlen szenvedélyünk. Ez legalább alibit jelent az oktalan reménytelenségben, amely megöl minket. Albert Camus
5. Mindenki magányos. (...) Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyszerre csak egy napot élhetünk. Nem aggódhatsz a múlt vagy a jövő miatt. A boldogság a mostanban van. Claudia Gray
6. Fontosnak tartom, hogy tanulja meg az ember elengedni azt, akit szeret. Nem szabad görcsösen ragaszkodni senkinek az emlékéhez, akármekkora ûr marad utána.
7. Úgy gondolom, hogy a szerelemre nem szabad egy életet alapozni; de talán az a lényeg, hogy valaminek teljesen át tudjuk adni magunkat. És ne aprózzuk el az érzéseinket.
8. Egyszer minden élet felrobban. Minden élet. Valakit szeretni kell, különben hiába minden. (...) Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összeset. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember elvurstlizza az időt valahogy. Márai Sándor
9. Engem a bennem lakó szerelem erejével ne próbáljon táncoltatni és lefogni senki, mert úgy szétszaggatom a leggyönyörûbb szerelmet is, mint a rongyot! S vetem a szemétre! (...) Mi a szerelem? Gyöngédség. Hát nem leszünk gyengék ezentúl. A magunk útját követjük, amit született valónk parancsol, s nem alázkodunk le egy nőhöz! Mert minden nőnél többek vagyunk, még a kisujjunkkal is, és azt tesszük, amit akarunk! Nem adjuk magunkat szeszélyek parancsa alá még az Úristennek sem!
10. Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág.