Ugrás a tartalomra
Az életben valamikor mindannyiunknak égnie kell a szenvedélytől, a boldogságtól, az örömtől, az igazságtól, a vágytól, mivel ez az a tûz, amely megvilágítja a sötétséget, amely távol tartja a feledés farkasait, ez a tûz fûti fel az életet, és nehogy elfelejts létezni, nehogy csak egy képpé válj a falon, egy székké a nappaliban, egy fotellé a tévé előtt, valaki olyanná, aki egész nap csak a számítógép képernyőjére mered mozdulatlanul, nehogy olyan légy, aki alig vesz észre bármit, nehogy elfásulj és a hatalom, a gazdasági érdekek játékszerévé válj, valami olyanná, ami nem számít, ami érzéketlen és a legjobb esetben is csak egy titokzatos fogaskerék kenőanyaga. Égj, hogy ki ne hunyjon, el ne aludjon, ki ne hûljön a tûz, és a világ ne váljon hideg hellyé, a Hold árnyékos oldalává!
Kapcsolódó idézetek
-
Ne hagyd, hogy a tûz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.
Ayn Rand
-
Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét.
Csitáry-Hock Tamás
-
Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.
-
Sose alszom el sötétben. Égnie kell a fénynek. Ha nem ég, félek, hogy ha felébredek, mindennek nyoma vész, és csak én maradok a világon.
-
Nem bírom elhinni, hogy vannak szenvedélyek, melyek egy életen át füstölögnek a lélekben, fojtott lánggal és füsttel, mint azok az alvilági égések, mint a bányatûz... Lehet, hogy van ez is; de én azt hiszem, az élet kioltja az ilyen tüzeket. Talán erősebb egy-egy szenvedély, mint az élet, az értelem, az idő. Mindent megperzsel, mindent eléget?
Márai Sándor
-
Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerû árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalami nagyon fontos, és ezt jól jegyezd meg - mondta. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes.
Tihanyi Márk
-
Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerû, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?
Márai Sándor
-
Szabadítsd fel a szíved és szállj,
Érezd, hogy újra égni kell.
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem.
Mert benned még ég az a tûz,
De ha nincs miért meghalnod,
Úgy miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
-
A szeretet, a kölcsönös ragaszkodás pislákolása már hûtlenség, ezért táplálnunk kell a tüzet, hadd lobogjon, égjen, világítsa be életünk minden zegét-zugát.
Böjte Csaba
-
Lehet, hogy előítélettel viseltetsz a sötétség iránt, de emlékezz csak rá, hogy ott élnek a csillagok meg a hold, és a mosómedvék, a baglyok, a szentjánosbogarak, a gombák, a macskák és bûbájok, és rengeteg egyéb jó és szükséges dolog. A tolvajlás is persze, az összeesküvések, lopakodás, titkok és az erős vágy, amelynek csapásától elájul az ember. De garantálom, hogy a fényes oldalad sem tökéletes, csinos kép. A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül?
Catherynne M. Valente