Ugrás a tartalomra
Az első gondolat az, hogy amikor az ember beleszeret valakibe, akkor tulajdonképpen azon jó és rossz tulajdonságaiba szeret bele, amik a saját származási családjában el vannak nyomva. Ezek a tulajdonságok a rózsaszín ködön át csodálatosnak tûnnek. Ezek köztünk különbségek. Õ ilyen, én meg olyan vagyok. Pont azért vonzódom hozzá, mert az, amilyen ő, belőlem hiányzik. Később azonban ez a tulajdonság elkezd ijeszteni, taszítani, irritálni. A fő gondolat az, hogy a társunk épp azokra a tulajdonságokra tereli a figyelmünket, amelyekben mi magunk nem vagyunk eléggé kidolgozva. Ha ezeket a tulajdonságoktól, értékektől magunkban rettegünk, elutasítjuk, akkor később az ilyen tulajdonságokkal bíró párunkat is el fogjuk utasítani.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor a környezetünk egyszer lenyûgöz, másszor az idegeinkre megy, ugyanazokat a dolgokat látjuk egyszer így, másszor úgy, hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe, és eleinte idegesítő szokásait kezdjük el a legjobban imádni. Akadozó párkapcsolatokban viszont a partnerek pont azt gyûlölik meg egymásban, amit a kapcsolat elején megszerettek.
-
Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba. (...) Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.
Fredrik Backman
-
Néhány év után a párok elkezdik gyûlölni egymást. Előre ismerik a másik reakcióit, vagy unják már a manírjait. Azt hiszem, velem pont az ellenkezője lesz. Én akkor tudok beleszeretni valakibe, ha már mindent tudok róla: hogyan választja el a haját, mikor melyik ingét fogja felvenni, milyen történetet fog elmondani az adott szituációban. Akkor tudom majd biztosan, hogy tényleg szeretem.
-
Ha bizonyos tulajdonságok fontosak neked, akkor olyan valakibe fogsz beleszeretni, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Lehetnek másoknak csodálatos tulajdonságai, téged mégsem érdekelnek, mert azok a tulajdonságok számodra nem jelentenek semmit.
-
Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek.
Paulo Coelho
-
Két embert sok minden összeköthet, de legkevésbé az ésszerûség. Inkább a vonzalom, a szeretet, az összetartozás érzése. Néha a közös rögeszme, olykor az érdekszövetség. Érzések, vágyak, indulatok, aggodalmak - például, hogy félsz egyedül.
Müller Péter
-
Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti (...). Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja. De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint.
-
Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe.
Jorge Bucay
-
Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy
akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan
könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká
merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár
mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy
megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször
meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy
jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és
szorongatónak érezzük a mindennapi életünket.
Jónás Tamás
-
Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.