Az ember élete fellobban, izzik, majd kialszik anélkül, hogy egy morzsányit is elégetett volna mindama fájdalomból, melyet magában hordoz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember sok mindent képes nélkülözni: az ennivalót, a vizet; de fény nélkül csak lekushad, és várja a halált, mintha a sötétség kiszívná minden életerejét. Simun Vrocsek
2. Sötét az emberélet, csupa bánat, és benne semmi, semmi meg nem állhat. Umberto Saba
3. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
4. Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban. Hávamál
5. Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat. Umberto Eco
6. Az érzelem nélküli élet egyáltalán nem élet, viszont az érzelmek által vezérelt élet felfalja önmagát. Far Cry c. videojáték
7. Az élet úgy élteti az embereket, hogy közben nem nagyon figyel oda, mi történik velük. Émile Ajar
8. Az ember, aki elszalasztja élete szerelmét, végül egyedül marad bánatában, és a világ minden sóhaja sem csillapítja lelke fájdalmát.
9. Érzelmekből áll az ember élete; és az érzelmek mellett mit sem számít az igazság. Erich Maria Remarque
10. Az embert általában nem az gyötri, amit megtett, hanem az, amit nem, s úgy hal meg, hogy már nem is teszi meg. Clara Sánchez