Az ember először a fiatalságához ragaszkodik, görcsösen küzd a szépségéért, aztán egy idő múlva már csak az egészségéhez ragaszkodik, végül már csak az életéhez.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember előbb dolgozik és vergődik másért, aztán él a maga gyönyörûségének. Bródy Sándor
2. Az ember beleszeret egy arcba, egy alakba, egy járásba vagy testtartásba, és valami ősi biológiai ösztön arra készteti, hogy egyszer csak összemossa a szépséggel, végül a szépség iránti vágy a másik birtoklása iránti vággyá alakul. Alexander McCall Smith
3. Az emberek valamennyien küzdenek, szenvednek, gyötrik magukat és rontják a lelküket, örök életre hivatott lelküket, hogy elérjenek valami olyan gyönyörûséget, mely alig tart tovább egy pillanatnál. Lev Tolsztoj
4. Az ember idővel lelassul, öregszik, nyugalomra vágyik, s nem csúcsra törekszik. Teszi csak a dolgát, nem vonzza a siker, de azért a jóra még törekedni mer. Aranyosi Ervin
5. Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dícsérik. Akkor minden szép volt, jó volt, nem úgy, mint most. (...) A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itthagyni ezt a rosszat. Kemény Simon
6. Az ember (...) élete első részében az idősek kliséit és hagyományait gúnyolja, az utolsó részében meg a fiatalok kliséit és hagyományait. Michael Chabon
7. Természetes dolog, hogy az ember fiatalon legyőzhetetlennek érzi magát, és fittyet hány az egészséges életmódra vonatkozó tanácsoknak. Csakhogy éppen fiatalkorában veti meg későbbi élete alapjait. David B. Agus
8. Érdekes, hogy az ember mindig a fejlődésre és a megújulásra törekszik, pedig a megújulás néha csak annyi, hogy visszatérsz az évekkel korábbi külsődhöz. Rudolf Anna
9. Vannak emberek, akik attól még, hogy rövid az élet, nagyon is tudják élvezni, mások meg épp ettől válnak görcsössé, és vannak, akiket mindez nem foglalkoztat. Gerlóczy Márton
10. Az ember fiatalkorában nem egy, hanem számos személyiséget hordoz magában, sorra próbálgatja azokat, és végül is az egyik mellett dönt, hajlamait és a külső körülmények nyomását követve. Pályát, magatartást választ az élettel szemben - és ez a szerep nem kifelé, hanem befelé kérgesedik. Szerb Antal