Az ember, és csakis az ember pusztító ösztöne csillapíthatatlan oly mértékben, hogy öl és rombol akkor is, ha nem éhes, és építeni sem akar.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember tudat alatti kényszere, hogy elpusztítsa azt, amit sem leigázni, sem bálványozni nem tud. Arundhati Roy
2. A rossz ember, minthogy építeni nem tud, rontani akar. Berzsenyi Dániel
3. Az ember képes megölni egy másik ember lelkét, megfertőzni, bûnbe rángatni úgy, hogy a megváltásra esélye sincs. Jo Nesbo
4. Az ember leleményessége és túlélési ösztöne szinte határtalan. Robert Lawson
5. Az ember kegyetlen természete óhatatlanul a világ pusztulásához vezet.
6. Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik. Wass Albert
7. Az ember az otthonán dolgozik, s otthona a föld. Ront, elmozdít, pusztít, ledönt, földig rombol, aláás, aknásít, kivés, feltúr, összetör, porrá zúz, van, amit eltöröl, mást megsemmisít, és rombolva épít. Nem tétovázik akkor sem, ha iszonyú tömkeleg, tömb, akadály kerül az útjába, nem retten meg a tündöklő anyag tekintélyétől, sem a természet fenségétől. Ha közelébe férkőzik a teremtés roppant titkának, meg is ostromolja. Istennek az a megjelenési formája, amely lerombolható, kísértésbe ejti, kalapáccsal a kezében rohamra indul a végtelenség ellen. Victor Hugo
8. A világ minden teremtménye közül az ember az egyetlen, amelyik értelmetlenül és indokolatlanul öl, pusztán azért, mert örömet szerez neki, ha szenvedést és halált okozhat. Edgar Rice Burroughs
9. Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízûen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerû ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás! Popper Péter
10. A ragadozók a (...) létfenntartás ösztönének köszönhetően ölik meg állattársaikat. Az ösztönök vezérlik, évszázados beidegződések. Az ember? Hát igen, valószínû, hogy az ember a legnagyobb állat, és a legbrutálisabb. John Cure