Az ember nem csak az a személyiség, aki akkor és ott van a pillanatban, amikor én találkozom vele, hanem benne van az egész múltja is, csak én azt nem érzékelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embert nem csak a testi-lelki személyisége teszi, nem csak a neve meg a mestersége, hanem a környezete, az emlékei meg a múltja is, az ismerősei, a barátai, de még az ellenségei is. Závada Pál
2. A másik ember nem egyszerûen valaki, akivel párbeszédet folytatok, hanem én magam. Az egyén csak másokon keresztül tudja igazán megérteni önmagát.
3. Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk. Fredrik Backman
4. Gyakran csak a múltat látjuk az emberekben, akikkel találkozunk. Csakhogy amit rájuk vetítünk, az a saját múltunk, nem az övék. Következésképpen nem is őrájuk reagálunk, hanem saját előítéleteinkre.
5. A személyiség (...) nem ismeri meg magát, csak más által, nem találja meg magát, csak másban. Emmanuel Mounier
6. Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt. Alexander Sutherland Neill
7. Nem az a lényeg, mi történt velem korábban, hanem az, hogyan látom magam, és miként értékelem a múltat a jelenben.
8. Néha történik ilyesmi. Az ember átél valamit, és még sincs ott teljesen. Suki Kim
9. Az ember olyan papír, amit nemcsak saját sorsa ír tele, hanem olyanoké is, akiknek az életébe az ember belépett, még ha azok régen elmentek is már.
10. Az ember nem más, mint a tapasztalatai összessége. Dean Ray Koontz