Az ember sokáig egyedül érzi magát az emberek között; egy napon megérkezik halottai társaságába, észreveszi állandó, tapintatos jelenlétüket. Nem sok vizet zavarnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember elér egy bizonyos pontot az életében, és azt veszi észre, hogy napjait legalább annyira a holtakkal tölti, mint amennyire az élőkkel. Paul Auster
2. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is.
3. Ha az ember sokat néz szembe a halállal, egy idő után képes megérezni a jelenlétét.
4. Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos. Popper Péter
5. Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Õket is csak az ismeri, aki magányos. Erich Maria Remarque
6. Az ember él egy ember mellett, s nem tud róla sokáig semmit. Egy napon megérzi, hogy nincs már hozzá semmi köze. Márai Sándor
7. Van, hogy a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Leiner Laura
8. A magánnyal jó párszor találkoztam az életemben. (...) Jön settenkedve, először észre sem veszem, egyszer csak mellém telepszik. Mocorog kicsit, akkor hirtelen rádöbbenek, ketten maradtunk. A legrosszabb, a magány kézen fogva hozza társát, a bizonytalanságot. J. J. Stalter
9. Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember. Sherrilyn Kenyon
10. Az ember kiváltsága, hogy egyfelől halandó, ami állandó fenyegetettséget jelent számára, másfelől viszont emlékezik a halottaira, és a halállal is számot vet. Nem meglepetésszerûen éri a halál, hanem valamilyen módon felkészül rá. Jelenits István