Az emberek közt uralkodó rend nagyrészt nem a kormányzat következménye. A társadalom elveiből és az ember természetes alkatából ered. Előbb létezik, mint a kormányzat, és akkor is léteznék, ha megszüntetnék a kormányzat formaságát.

Kapcsolódó idézetek

1. A kormányok meggyőződésre épülnek. Nem szabadságra. Nem igazságosságra. Nem erőre. Azért léteznek, mert az emberek azt hiszik, hogy léteznek. Mert nem tesznek fel kérdéseket. James S. A. Corey
2. Ha ránézünk a különféle hatalmi hierarchiákra, és azok intézményeire, mindenekelőtt az államra, azt látjuk, hogy azok egyáltalán nem azt a célt szolgálják, ami miatt elvileg léteznek. Az állam hatalmi rendje elvileg azért van, hogy védje az emberek jogait és biztosítsa köztük a békés együttélést. A valóságban azonban az államhatalom mindig egy szûk elit javát szolgálja a tömegek elnyomása és kizsákmányolása révén.
3. A rend általában emberi tevékenység eredménye. A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet. Frank Herbert
4. A hatalom, mint valamiféle emberi viszony, minden társadalomban megjelenik. Ez az emberi természet következménye. Csányi Vilmos
5. Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyûlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna. És mégis a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne. Mahatma Gandhi
6. Az emberek többségének sajátos rendje van, ez nem csupán alkalmi, rögtönzött vagy elmosódó, hanem rendképlettel, sajátos rendstruktúrával rendelkezik, amely összefügg ösztöni, érzelmi, akarati, intellektuális életével, alkati adottságaival, szerzett tapasztalataival.
7. Azt szokták kérdezni: hogyan élhet az ember kormányhatalom nélkül? A kérdésnek az ellenkezőnek kellene lennie: az ember mint értelmes lény, hogyan élhet az erőszak nyomása alatt? Az ember vagy értelmes lény, vagy nem az. Ha nem az, akkor mindent csak az erőszak intézhet el, de viszont akkor semmi alap sincs arra, hogy némelyeknek van joguk a hatalomra, másoknak pedig nincs. Ha azonban az ember értelmes lény, akkor a közösséget nem az erőszakra, hanem az értelemre kell alapítani. Lev Tolsztoj
8. A többség mint olyan, nem az igazság garanciája. Ugyanolyan természetû emberekből áll, mint a kisebbség, és legalább annyira, ha nem jobban hajlamosak, mert merészebbek, a kapzsiságra, a zsarnokságra és az elvtelenségre, ha hatalmat bíznak rájuk. Nincs tehát semmi ok arra, hogy az ember miért tartsa fenn vagy vesse alá magát inkább a többség, mint a kisebbség uralmának. Lysander Spooner
9. Mi indokolja a kormányzat létezését? Miért mondanak le szabadságukról és alkotókészségükről az emberek, és ruházzák át néhány kiváltságosra? Miért teszik képessé őket arra, hogy kényükre-kedvükre használják a közösség erejét? Tán oly különleges tehetséggel vannak megáldva, hogy elég megcsillantani tudásukat, és máris mindenki elhiszi, hogy hivatva vannak emberek ezreinek nevében fellépni és képviselni érdekeiket, mindenkiét, az érintetteknél is hatékonyabban? Egy kis okoskodástól már oly tévedhetetlenek és feddhetetlenek, hogy a közösség tudásukra és jó szándékukra bízhatja sorsát? S még ha létezne is határtalan jóság és határtalan tudás, s feltételeznénk azt - amire még nem volt példa a történelemben - , hogy a kormányzati hatalmat mindannyiunk közül a legrátermettebbek és a legderekabbak birtokolják, vajon kormányzati hivataluk elősegítené-e magasztos képességeik kibontakoztatását? Errico Malatesta
10. A kormányzat megszûnése nem jelenti és nem is jelentheti a társadalmi kapcsolatok felbomlását. Éppen ellenkezőleg, a közösen végzett munka, melyet ma egy szûk csoport kényszerít rá a többiekre és egymaga húz hasznot belőle, szabad és önkéntes együttmûködéssé válna az egész közösség szolgálatában, s mint ilyen, sokkal nagyobb tömegeket fogna át, egyszersmind sokkal hatékonyabban mûködve. A társas ösztön, a szolidaritás érzése elérné kiteljesedését; és minden ember arra törekedne, hogy ereje legjavát adja a közösségért, mert ezt nemcsak saját jól felfogott érdeke diktálná így, hanem legbensőbb érzései is. A szabad szövetkezésből, az emberek egyéni igényeinek és vonzalmainak megfelelő spontán csoportképződésből új társadalomszervezet alakulna ki. (...) A szabad emberek e testvéri társadalma, ez lenne az anarchia. Errico Malatesta